A Szepiék nemcsak ezt a betegséget hozták meg nekem, hanem az igazi trópusi esőt is. Éjszaka elkezdett hol esni, hol ömleni és még reggel is tartott. Ilyen amióta itt vagyunk, még nem volt. Így bepakoltuk a fiúk esőkabátját, uzsonnáját és indulás az óvodába. Ahogy Zsolt nyitja az autónk ajtaját látja, hogy a hátsó ülés tiszta víz, mivel az ajtónál lévő szigetelő gumi egy kicsit meg van rogyva és ott be tudott folyni a víz az autóba. Sikerült gyors megoldást rögtönöznünk szerencsére, mégpedig a leghátsó ülés sor – ami általában le van hajtva, hogy tudjuk csomagtartónak használni – háttámláját felállítottuk és beülhettek a fiúk. Mire az oviba értek elállt az eső is és kisütött a nap.

Délutánra Szepiék nagybevásárlást terveztek és mivel csak motorjuk van a mi autónkat kérték hozzá kölcsön. De mivel nekünk is volt már egy elég szép listánk arról, hogy mink nincs otthon, úgy döntöttünk, hogy velük tartunk a Carrefour-ba. Bálint velem beült a Szepékhez az autóba, a Boti pedig jött Zsolttal utánunk motorral. Végül a bevásárlás egy börleszk filmbe illőnek sikeredett. A Szepiék több időt gondoltak tölteni a vásárlással és körbenézéssel mint mi, amivel nincs is semmi probléma. De mivel már este hét körül volt és lassan itt a vacsi idő, azt találtuk ki, hogy berámoljuk a kocsiba a dolgainkat és négyen felülve (itt amúgy is ez a módi, az egész család ül a motoron :)) lassú tempóban haza motorozunk. Amint bepakoltunk az autóba, észrevettem, hogy a parkolóházba beérkező autók igen csak vizesek. Eleredt, azaz ömlött a trópusi eső. Módosítottuk a tervünket. Zsolt hazavisz minket, majd visszahozza a kocsit az áruházhoz, és haza motorozik esőkabátban. Amikor beálltunk a házunk elé még mindig elég jól esett. Azt találtuk ki, hogy a biztonsági őr bódéjában van egy szép lila esernyő, amit kölcsön veszünk és a Zsolt így bejut a házba ahonnan tud még ernyőt hozni nekünk. Mire visszaért a két ernyővel, úgy elkezdett ömleni az eső és fújni a szél, hogy beállt a biztonsági őr bódéjába félmeztelenül és az ernyőkkel védte magát a szél által befújt vízcseppek ellen. Mi csak ültünk a kocsiba és nevettünk. 10 perc után egy kicsit elcsendesedett az eső, s a fiúkat szintén poló nélkül egyesével kimentette a kocsiból, majd jöttem én. Nekem hozta a szép kis lila ernyőt, amit egy kicsit a fogantyújánál megrázott, ami erre a mozdulatra letört. Eltörtük a sutyiban kölcsönvett szerkezetet. :(

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.