Ma apuka vitte a fiúkat, s míg azok az oviban töltötték a napjukat, ő elment a Szepivel Ketewel-re szörfözni. 50 percet küzdött az életéért a hullámok között, ami éppen elég volt ahhoz, hogy kellemesen elfáradjon. Így az én délelőttöm lazulással töltődött, Tv nézés, internetezés. Majd egy kicsit összerámoltam, rendet raktam, amikor felfedeztem, hogy a Bálint orrszívó-porszívó csövére ráférne egy jó Domestos-os tisztítás. De mivel itt Balin ilyen fajta összetételű vegyszert nem lehet kapni, a következő szőke nős ötletemmel rukkoltam elő: két vékony festőecsetet összecellux-oztam egy fülpucoló pálcikával, amivel úgy gondoltam - persze egy kis mosogatószer segítségével - tisztára fogom tudni mosni a csövet. Nem így történt, a szerkezetem beragadt a keskeny csőbe és nem tudtam semerre sem kihúzni. Ezzel a képpel fogadtam a fiúkat, az apjuk persze a hasát fogva nevetett. Aztán előrukkolt egy bombasztikus ötlettel, hogy hogyan tudnám kiszedni a beragadt szerkezetet, majd be is mutatta azt. Odahelyezte a medence befúvó csövéhez az orrszívó csövet, ami a nagy nyomásának köszönhetően kinyomta az ecseteket és a fülpucolót és még tisztára is mosta a csövet.

A délutáni alvás/pihenés ma elmaradt, mivel a fiúk így döntöttek. Ennek az lett az eredménye, hogy bebukták a mai fagyizást, s így csak gyümölcsöt kaptak uzsonnára. Amit megvallva sokkal egészségesebb, mint bármi. A gyümölcsök között volt szőlő, dinnye és mangis, amit még idáig a fiúk sem próbáltak. A mangis egy lilás-barnás puhahéjú trópusi gyümölcs, ami olyan kerek, mint az alma és a két hüvelykujjunkkal kell ketté nyitni, majd előbukkan a finom édes, selymes, fehér húsú gyümölcs benne. A fiúk tetszését is elnyerte :), ízlett nekik. Van még pár érdekes gyümölcs itt, mint például a Salak (ami nem a kőzúzalék :)) egy kemény barna színű, kígyóbőrre emlékeztető héja van, s aminek a belső húsának az íze illetve állaga olyan, mint a mandula. A Rambutan (=hajas gyümölcs, a rambut=haj indonézül) egy összegömbölyödött pirosas színű, apró, puha tüskés sünire emlékeztet, aminek ezt a héját szintén szét kell nyitni és benne van egy óriási szőlőszemszerű, fehér, mézédes gyümölcs, aminek az íze legjobban a bodzaszörphöz hasonlít szerintem. Ennél vigyázni kell, mert a közepében van egy elég nagy mag, illetve azt mondják a helyiek, hogy ha valaki ebből a gyümölcsből sokat eszik fájni fog a torka tőle, mivel tartalmaz egy savszerű anyagot. Eddig nekem soha semmi bajom nem lett tőle, pedig Ibunk néha szörnyülködve nézi, hogy majdnem egy kilógrammot megeszek belőle.

Majd uzsi után Botival gyakoroltuk a betűk írását, mivel elkezdték azokat tanulni az oviban. Újabb akadályt kell vennie azzal, hogy még a magyar ABC-t sem tudja, de ő már angolul tanulja. Például az „A”-t nálunk „a”-nak ejtjük, míg az angolban „éj”. Megkértem a tanár nénit, hogy mindig jelezze felém, hogy melyik betűt tanulják, hogy tudjak Botinak itthon segíteni abban, hogy magyarul hogy ejtjük, illetve angolul hogy kell.

Aztán kisétáltunk a tehenekhez, megetettük őket egy kis megmaradt káposztával.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.