Végre ma van az első nap, hogy a Bálint nem volt egész nap lázas. Be is indult a medencézés, és nem utolsó sorban az evése is. :) A Boti néha még tudott produkálni a nap folyamán hőemelkedést :(.

Délutánra vendéget vártunk, Yuss-t, aki megígérte, hogy eljön egy kicsit játszani a gyerekekhez. Csak annyira kedvelik ezt a kis helyi embert, hogy hajnalban, amikor Boti felkelt inni, a következőt kérdezte tőlem: Mama, ez után az alvás után jön Yuss? Majd félálomban csak ennyit mondott: Majd az ebéd utánikor.

Szóval egész nap nagy extázisban voltak a fiúk, hogy mikor ér már ide barátjuk. Délután kitaláltam, hogy a menjünk ki egy kicsit az utcára motorozni (lábbal hajtható járgányukkal), mivel több napja itthon vagyunk fogságban. Árgus szemek figyeltek minket az utcán, hogy 1 hónapos ittlét után megjelenünk, mint fehérek, ezekkel a fura járgányokkal. A fiúk nagyon boldogok voltak és ezerrel hajtották magukat, csak arra kellett figyelmeztetni őket, hogy az úton lévő tehénszarokat azért kerüljék ki, ha lehet… :) A szomszédos telkeken több építkezés folyik, a munkások saját maguk által tákolt házszerű dobozokban laknak és szinte az utcán élnek. Kis padról nézik csoportosan az egy szem TV-jüket esténként, és vas edényekben főzik tűzön az ebédjüket/vacsorájukat. Néha erre jön egy „Kaki lima”= ötlábú árus (háromkerekű tolható kocsi, amit egy kétlábú ember tol), aki „csenget” (egy tányért üt, evőeszközzel), mint otthon a Family Frost- os autó, s aprópénzért kész leveseket, ételeket árul.

Ahogy bekukkantottunk a szomszédos utcákba, azzal szembesültem, hogy ez a környék egy elég nívós kerület, ahol gyönyörű házakat lehet látni. illetve venni.

Majd megérkezett Yuss és indult a vonatozás, rendőrös játszás.

A fiaimat csak nagyra nyitott szemekkel hallgattam, ahogy angolul kommunikálnak. A Bálint még csak szavakat, s rövid kifejezéseket tud: put there, stay there, go out, this one. Viszont Boti kezd összefüggő mondatokat is kreálni. They can’t come because they haven’t got petrol. Stay there, I will come. I will do it, I will help you…. Egyik reggel az óvodába menet is azt játszották az autóban, hogy kis lego bábuikkal rendőrök és hogy beszélgetnek, DE ANGOLUL !!!! Hello, how are you? I’ m fine thank you. Where are you going? To the police station. Ez a nyelvtanulás a legnagyobb kincs itt Balin, szívják magukba az infót mint a szivacsok. :)

Délutántól a férjemre néha csuklási roham jött, ami semmilyen trükk ellenére nem akart abba maradni. Szinte hihetetlen volt számomra, hogy ilyen létezik.

Estére Gina is meg volt hívva vacsorára. Készítettem nekik tortilla-t, finom salátát és a folyós belű csokis süteményt. (Megnyalták az összes ujjukat :).)Majd Yuss mint nagy gyerek 10 körül elaludt a kanapén, s mi Gina-val hajnal 3-ig beszélgettünk mindenféle érdekes dologról. Többek között sitty-sutty felírt egy-két helybéli gyógykészítményt, ami a Zsolt csuklására a megoldás.  Illetve azt is elmesélte nekünk, hogy ha kéthetente, vagy havonta iszunk egy teáskanálnyi ifjú papaya levélből nyert kivonatot, a dengee lázat és a maláriát hordozó szúnyogok nem fognak minket megcsípni, mivel megérzik azt bőrünkön keresztül és azt nem szeretik. Akik a dzsungelben élnek így védekeznek ezen vérszívók ellen. Sikerült fél 4-kor lefeküdnünk…

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.