Hurrá, ismét óvoda, így lesz újra kis szabadidőnk, amit azzal töltünk, amivel éppen szeretnénk. Reggel a fiúk nem tudták eldönteni, hogy épp melyik Jézuskától kapott ajándékot hozzák magukkal az oviba megmutatni az óvó néniknek. Végül Bálint a Thomas vonatnál, a Botond pedig a Mickey egérnél maradt. S mivel hétfőn én vagyok az ovi járatos, nekem jutott az a kiemelkedően szép feladat, hogy a remek nyikorgós ékszíjjal rendelkező tragaccsal lenyomjam a sanuri távot oda-vissza. Mikor megérkeztünk az oviba, nagyon örültek a fiúknak, és tetszett mindenkinek Bábi új sérója is. Míg mi távol voltunk, addig Zsoltnak is maradt otthonra feladata, mégpedig az hogy intézkedjen, hogy valaki fizessen a villanyóránkra valamennyi Kw-ot, mivel reggel arra keltünk, hogy már csak 7kw-unk van. Mondjuk, lehet, hogy kitartott volna délutánig, mert ismét áramszünet lett 9 óra körül :).

Miután kiraktam az ovinál a fiúkat, elmentem az ebédjüket befizetni a Cafe Smorgas-ba, amit a Boti egyik ovis társának a szülei üzemeltetnek. Majd úgy döntöttem, hogy ott meg is reggelizem, és mit látnak szemeim, van nekik Cinamon Roll-juk (fahéjas csigájuk) amit imádok. Szóval rendeltem egy zöldteát és egy sütit, majd társaságukban megnéztem az email-eimet. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy FÁZOK. Az elmúlt nap.-ok esős időszakai, illetve a felhős, tűző nap mentes égnek köszönhetően, eléggé lehűlt (24 fokra :)) a levegő. Aki hosszabb időt itt tölt Balin, annak hozzászokik a szervezete egy idő után a trópusi időjáráshoz és igen csak fázni kezd 24 fokban. Semmi gond, pulcsimat felvettem és elindultam a Matahari áruházba leértékelt áruk után kutatni.

A Matahari magyarul napot jelent, azt a napot, ami fent van az égen. Szó szerinti fordításban a Mata=szem a Hari=nap (mint a hétfő, kedd…stb). A napnak a szeme a NAP. Ilyen kis cuki nyelv az indonéz. Sikerült is egy rövidnadrágot 620,- Ft-ért, egy klassz pólót 300,- Ft-ért és egy nagyon jó hosszú farmernadrágot 2.000,- Ft-ért túrnom.

A fiúk nagyon jól érezték ma magukat az oviban :).

Délután újabb autócsere következett, mivel az ékszíjasat köszönjük szépen, de nem kérjük. Így kaptunk egy Toyota Taruna-t.

Majd férjem egy újabb kihívással állt elő. Menjünk el kenyeret venni, motorral. Csakhogy az elmúlt napok heves esőzése miatt az utcánkban akkora árvíz volt, hogy szinte a motoron lévő lábtartóig ért a víz. Így először megpróbáltuk az utcánkat a másik irányban elhagyni, hátha a szomszédos úton nincs semmi probléma. De rosszul gondoltuk, ott várt minket a „Velencei-tó”… Nem volt mit tenni, inkább az első verziót választottuk – pedig beülhettünk volna az új, szép kis autónkba is -, szinte nyakunkig felhúzott lábbal átvágtunk a vízen, miközben azon gondolkodtam, hogy milyen jó nagyot tudnánk a Bálinttal borulni ebbe a remek pocsolya vízbe, ha esetleg a nyakban lábbal elveszíteném az egyensúlyomat…. De sikerült :) szárazon megúsznunk.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.