Ma reggel Szepi kihívta magukhoz dr. Aryt, aki egyből bevitte magával őt a rendelőjébe. 14 öltéssel (!) varrták össze a nagy lábujját, amibe 6  tű tört bele. Szerencsétlen. Most 1 hónapig nem mehet vízbe. Pedig most kezdtek el járni rendesen szörfözni a férjemmel. Ma Ibu nem jön, mert szabadnapot kért, mert egy ünnepségre hivatalos. Itt Balin nagyon sok ünnep van egy évben, közel 90. Szóval úgy döntöttem, hogy a fiúk ma az oviban csak ebéd utánig lesznek. Dél körül meg is érkeztem Sanurba. Bálint azzal fogadott, hogy őneki nincs ebédje, az övét még nem hozták, így ő még nem jön velem haza. S nekem ebben a pillanatban ugrott be, hogy nem is lesz ebédje, mert mára nem rendeltem nekik, mivel nem volt olyan étel, amit megettek volna. Gyorsan kocsiba pattantunk, és elviharoztunk a közeli KFC-be, mielőtt a Boti is végez, és kiakad, hogy neki sincs mit ennie. Vettünk finom csirkecombokat, rizst és sült krumplit. Éppen akkora értünk vissza, amikor kezdődött Botiéknál is az ebédelés. Nagy örömmel vette el tőlem a KFC –s zacskót, mert imádja a csirkéjüket. Ezek után Bálinttal visszamentünk az ő kis „ebédlőjükbe” ahol jól belakmározott. Mire befejezte az evést, és újra kimentünk az ovi kertjébe, arra lettem figyelmes, hogy Botond több hét elteltét követően végre a társaival játszik :-), és angolul kommunikál velük. Nagyon megörültem, mivel idáig a kerti szabadfoglalkozások alatt mindig csak a testvérével volt hajlandó játszani, s mivel nem kommunikált, így a társai sem keresték társaságát. De végre MEGTÖRT A JÉG :-). 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.