Délelőtt ellátogattunk az óceánpartra, Nusa Dua-ra.

A Bálint először tartott egy kicsit a vízben úszó kisebb növényektől, de 10 perc után már élvezték Botival együtt a pancsolást és a hullámokban ugrálást.

Majd fürdőzés után indult a homokozás,várépítés, markolózás a parton Ibuval. 

Közben férjemmel meglátogattuk a parton, a fák alatt lévő sátras büfés nénit, akitől vettünk innivalót, s készítettünk pár fotót is.

Mire visszaértünk a fiúkhoz a homokba, azt vettük észre, hogy egy kisebb japán turistacsoport (mi rövidítve Japok-nak hívjuk őket) áll Boti és Bálint körül és fotózgatják őket. Nem a gyönyörű szép partot, pálmafákat, s nem a látnivalókat, hanem a fiainkat támadják be a csiribiri fotógépeikkel. Ezzel már tavaly is szembesültünk, így nem lepődtünk meg, csak hiányoltuk, hogy miközben próbálnak a fiaink közelébe araszolni - hogy ők is rajta legyenek a fotón - a V betűt még nem mutogatják az ujjukkal. De ami késik, nem múlik előjöttek a Victory –k. :)

Mikor hazaértünk egy kellemes meglepetés várt itthon minket. A több napja kért napernyő végre megérkezett. :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.