Ismét kezdődik az óvoda. Alig bírtak a „nagy” fiúk felkelni reggel, a tegnapi bulizás miatt. Gyors reggelizést követően, elvittem őket Sanurba, majd beültem kedvenc reggelizős, kávézónkba Batu Jimbar-ba. Szépen ettem egy croissont házi lekvárral és ittam egy kis kancsó zöld teát, majd kértem a számlát. Mikor kihozták a számlát észrevettem, hogy nincs nálam pénz, otthon maradt. Egy kicsit kényelmetlenül éreztem magam bevallom, de akkor eszembe jutott a megoldás. Visszamentem az oviba, míg otthagytam a telefonomat zálogba (amire azért nem lett volna szükség…) és Ibu-tól (aki mindig ott van, mint biztos pont a fiúkkal) kértem 50.000 Rp-át (1.000,-Ft-ot). Utána vissza Batujimbar-ba, s rendeztem a számlám. Bankkártya lett volna nálam, de 700,- Ft-os számlát úgy gondoltam inkább így egyenlítek ki. J Majd beültem a kocsiba és elindultam jövendőbeli keresztlányomnak, Franciskának ruhácskákat nézni illetve venni. Mikor összeszedtem pár cuki darabot a Matahari áruházban, indultam a kártyámmal fizetni, ahol tájékoztattak róla, hogy Master Card-ot nem fogadnak el… Ismét szőke nőnek éreztem magam, mivel készpénzem ugye nem volt….. Megkértem őket, tegyék félre a ruhákat és majd délután visszajövök értük.

Délután a férjemnek találkája volt Edittel, azzal a magyar lánnyal, aki a Szepi házában lakott több mint fél évig. Ma volt a határideje a kiköltözködésének, mivel Szepi december 14-én érkezik vissza kedvesével Balira. Edit igen csak zavarodott személyiség, ami a telefonos beszélgetéseiből,  és sms-eiből már kiderült. A találka lényege, a ház illetve a kulcsok átadása a férjemnek. A Zsolt többször kereste a mai napon, de nem volt elérhető, a telefonja ki volt kapcsolva (lehet hogy még nem költözött ki?). Majd átmotorozott hozzá, kiabált, dudált, de senki sem nyitott neki ajtót. Épp hogy hazaért, csöngött a telefonja, Edit volt az. „Találkozzunk 10 perc múlva a Bintang-nál (ez egy kisebb bevásárló központ)” mondta. A Zsolt csodálkozva visszakérdezett, hogy miért pont ott, ha a házat akarja átvenni és átnézni… Mire válasza az volt, hogy „ahonnan én már kiköltöztem, oda nem szívesen megyek vissza”. Zsolt viszont meggyőzte, hogy ez így most nem megoldható. Találkoztak Szepi házánál, ahol az utcán várt, (pisilni is a szomszédba kéredzkedett) míg Zsolt átnézte a házat és a kertet, majd átadta a kulcsokat és elköszöntek. Miután Zsolt hazaért, családostul elmentünk Franciska ruháiért. :)

Vacsora után 9 óra körül megérkezett váratlanul Juss barátunk, aki beugrott, hogy mi van velünk. Mivel a fiainknál nagy favorit, a Botond nem hogy befele tolta a szobába a ládába elrakott játékokat, hanem kifelé a nappaliba, bizakodva abban, hogy lesz még egy kis játék vele. De nem így történt, mivel csak a férjemmel játszott, mégpedig egy 2.000,- Ft-ért vett álló ventilátor összeszerelésével.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.