Ma nem mindennapi ébresztésben volt részem. Boti noszogatására Bálint becsörtetett a szobánkba, majd elkiabálta magát: Mama ébredj fel!

Délelőtt bevásároltunk Botival a holnapi ünnepi vacsihoz, majd Ibuval megtettük az előkészületeket. A menü lazacos kréker, japán morzsában sült hal, fokhagymás krumplisalátával és bejgli.

Délután Nusa Dua volt a célpont, ahol Ibu talált egy olyan játszóteret, ami végre egy kicsit jobban hasonlít az otthon már megszokottakhoz :). Motorral mentünk. Vittünk magunkkal mogyorót is, hogy majd megkeressük a parton a mókusokat, akiket tavaly kézből etettünk. Sajnos nem találtunk egyet sem, sőt még ki is volt írva: Kérjük, ne etessék a mókusokat. Így hát orrunkat lógatva, csak az óceán maradt, locsi-pocsizásra…. Mivel Nusa Dua kb 22km a házunktól, s a fiúk a játszótéren eleget mozogtak, hazafele megpróbáltam Bálintot saronggal magamhoz kötözve felültetni elém a motorra, - ahogy a helybéliek szokták -, hogy a fáradtságtól ne essen le a gyerekük. Elég jól működött, félútig ki is bírtuk így, majd kérte, hogy vegyem le a kötőt, mert szorítja.

Mire hazaértünk fáradtan, finom rákvacsora várt minket itthon. A séf a férjem volt, s olyan jót főzött, hogy mindenki megnyalta a 10 ujját utána, kivéve őt, aki egy szekrényből kicsúszó tányérral való zsonglőrködés közben elvágta elég mélyen két ujját. Na, ismét egy bibi, ami miatt nem tud majd igazából pancsolni sem a medencében, sem az óceánban újból… :(

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.