Ma a tegnap estének köszönhető sebeinket nyalogatva, sikerült fél 8-kor kelnünk. Az időjárás kifogástalan, így reggeliztünk és indulás ismét a mini golfpályához.

Egy kis játék után a fiaim érdekesebbnek tartották az ott élő állatokat, így azokkal kezdtek játszani. Élvezték, ahogy a kiscicák birkóznak, ahogy a nyuszi eszi a káposztát, és ahogy a mókus rágja a mogyorót. Mi közben beszélgetésbe elegyedtünk a norvég tulajdonossal, aki közel 10 éve itt él Balin. Van egy balinéz felesége és egy szép 4,5 éves kislánya. Dél körül ismét motorra ültünk és elindultunk haza.

Útközben Bálinttal megálltunk teraszos rizsföldeket fényképezni.

Egyszerűen gyönyörűek, amikor az ifjú hajtások szép zöld színben pompáznak a napsütésben. Majd továbbálltunk és pár száz méterre ismét leparkoltunk, mert Bábit nagyon érdekelte, hogy min terem a rizs. Leszálltam a motorról és szedtem neki egy „rizs szálat”, ami legjobban egy pici búzakalászhoz hasonlít. Ezeket ugyanúgy learatják, mikor beérik és besárgul, majd kiverik a rizsszemeket a kalászból és kiteszik a napra száradni. Több ponyvát is láttunk tele rizzsel hazafelé, a tűző napon. Majd kisfiam ismét elszundított motorozás közben, és mint egy rongybabát próbáltam kezemmel, lábammal tartani :).

Ebéd után megérkezett az új gépjárművünk, amivel hétfőtől hordjuk majd a fiúkat az oviba. Ismét sikerült egy remek autót kapnunk, nyekeregve, csikorogva indultunk a játszótérre vele. Útközben megálltunk tankolni, csak az volt a bibi hogy a tank ajtajának bezárásához két ember kellett. Egy, aki az autóban húzza a nyitó gombot és egy, aki ugyanabban a pillanatban csukja a tank ajtaját. Kis játszóterezést követően, megvettük azokat a dolgokat, ami egy lángos elkészítéséhez szükséges, és este csaptunk egy lángos party-t a Szepiékkel. Degeszre tömtük magunkat a kelt tésztával, mivel nagyon finomra sikerült. S raktunk rá mindenféle feltétet, ahogy kell. Több fej fokhagyma fogyott :). Ez az igazi, jól bezabálni éjszakára, hogy ne tudjunk nyugodtan aludni csak forgolódni :).

Ma reggel ismét trópusi eső ébresztett minket, ami egész délelőtt el sem állt. A fiúkkal így ismét egy kicsit ragasztgattunk, színeztünk és játszottunk. Majd a finom ebédet és a rövidke csendes pihenőt követve elállt az eső és Ibu, a két gyerek és én motorral elmentünk a Kartika játszóházba, mivel kinti programot még nem mertünk tervezni a hömpölygő felhőzet miatt. A parkolóban azt vettem észre, hogy Bálint rövidnadrágja hátul tiszta víz, s azt is tudtam, hogy pisi nem lehet, mert indulás előtt az elintézte. Majd amikor felálltam én is a motor üléséről szintén olyan érzés kapott el mintha bevizeltem volna, mivel a nadrágom a lábaim között csurom egy merő víz volt. S mivel farmer volt rajtam, már láttam előre, hogy ez nem egy perc lesz, mire megszárad. Kiderítettem, hogy a motorom ülésen van egy kicsi hasadás/lyuk, amin keresztül a trópusi eső beszivárgott a nyeregbe, és ahogy súly került rá az úgy vissza is jött. S mivel Bálint a nyereg elejéhez dőlve motorozik így a kis popóm általam kinyomott vízből ő is kapott. Szerencsére találtam a motoromban egy hosszúnadrágot, amit a Bálint felvehetett. Majd felkísértem őket a játszóházba, s míg Ibu vigyázott rájuk, neki indultam egy új rövid nadrágot venni a fiamnak.

Nem volt egyszerű történet, először is találtam egy leértékelt nacit, aminek a mérete 3 éves volt, így meg kellet keresnem azt az eladót, aki ezen a részleghez tartozik, de sehol sem találtam. Majd egy fiatal eladófiú ugrott be egy másik részlegről, de szerencsétlen az sem tudta, hogy hol és melyik szekrényben keresse a nagyobb méreteket…. Elment így a pénztár melletti kis raktárhoz, és sikerült egy általam kért méretűvel visszatérnie. Ezek után indulás a pénztárhoz. Egy orosz házaspár volt előttem, akik nem beszéltek angolul. Felvásárolták az egész üzletet, majd amikor fizetésre került végre sor benyögték, hogy nekik csak USD-jük van. A pénztáros hölgy felhívta a pénzügyet, hogy mi a mai árfolyam, majd tájékoztatta őket, hogy ha 100 –as címlettel fizetnek ennyi, ha 50-es vagy annál kissebbel, akkor pedig annyi. Na, ezt nem értették meg az oroszok, így kirakták a dollár köteget a pultra és elővették belőle a 100 dollárosokat. Igen, ám de most jött a következő probléma, mégpedig az, hogy itt Balin 2006-nál idősebb 100 dollárosokat fogadnak csak el, mert azon az évben volt az új 100 dollárosok kibocsátása.  Persze ez ismét magas volt angolul a kedves vásárlóknak, ezért a pénztáros hölgy folyamatos mosolygás közepette végig lapozta a köteg pénzt. Sajnos az évjáratok is régiek voltak….. A végén jött egy eladó, aki elkísérte őket a pénzváltóba, és a pénztárgép sztornózása után végre én kerülhettem sorra. Persze addigra a fiam már teljesen leizzadt a hosszúnadrágban az orosz turistáknak köszönhetően, s már lassan indulhattunk is haza vacsorázni :).

Mi felnőttek a Szepiék kis házába voltunk meghívva thai vacsorára, így gyors zuhanyozást követően motorral átmentünk hozzájuk, míg Ibu a fiúkat megetette, megfürdette és lefektette. A vacsora nagyon finomra sikerült, amit a Szepi készített. Kedves Barbarának is hálásak lehetünk, mert ő elsősorban az italokat, koktélokat szervírozta buzgón így 10 óra körül már csak vigyorgással és jó hangulatban tudtunk kanasztázni velük. Majd azért elugrottunk a Saharadja szokásos szombat esti bulijára is. Ismét mi hoztuk meg a hangulatot :). A JP’s Warungba mentünk, ami alapjában egy kis vendéglő. Telt ház volt, minden asztalnál ettek-ittak az emberek miközben kényelmes ülő pozícióban hallgatták az együttes koncertjét. Mi ennek véget vetettünk, mivel a tequila és a cosmopolitan hatása abban is megnyilvánult, hogy nekünk táncolni volt kedvünk, amit csak a színpad előtt lehet megoldani, mert ott van kialakítva erre hely. Szóval bevetettük magunkat, majd többi álló néző is csatlakozott, így aki idáig látott mindent a kis asztalától, innentől kezdve csak hallott :).

Első reggel, hogy trópusi esőre ébredünk. Így délelőtt kis kézműves foglalkozást csináltunk, rajzoltunk, vágtunk, ragasztottunk. Van egy csatorna a Tv-ben, ahol a Mr Maker című műsorban remek, ötletes dolgot mutatnak be a gyerekeknek, amiket otthon is el lehet készíteni. Szóval innen vettük az ötleteket magunknak.

Délutánra elállt az eső, így úgy határoztunk, hogy elmegyünk egy kicsit mini golfozni. Felpattantunk a motorokra és nekivágtunk a 15 km-eres távnak. Ahogy közeledtünk a cél felé, ismét hatalmas esőfelhők érkeztek. Épp hogy megérkeztünk és leparkoltunk, leszakadt az ég. Ömlött az eső, így kénytelenek voltunk várni. A fiúk már közel egy órája játszottak a tulajdonos kismacskáival, mókusával és nyuszijával, amikor úgy döntöttünk, hogy hiába várakozunk, az ég nem akar tisztulni, így elindulunk haza. Felvettük esőkabátjainkat és nekivágtunk az útnak. Hömpölygött a víz az úton, nem tudta a csatornarendszer elnyelni.  Majd sikerült egy dugóba is belekerülnünk, ami egy defektet kapott kocsinak köszönhettünk. A motorral csak szlalomoztunk az álló autók között, a többi motorossal, hol a saras patkán, hol óriási pocsolyákon át közlekedtünk.

A mai nap csendesen telt, csak az öröm ujjongásoktól zengett a ház, amikor megtudták a fiúk, hogy ma palacsinta lesz ebédre.

Eddi ma nagyon örült magának, mivel megtalálta a problémát a generátoron. Valamelyik üzemanyagcső szétcsúszott, ezért folyt el a benzin és ezért volt a gyerek szobájában egész éjszaka benzin szag, amit a légkondi fújt be kintről. (a fiúk szobája mellett van közvetlenül a generátor és a légkondi kinti egysége is) Mi csak ámultunk és bámultunk, hogy emberünk valamit meg tudott oldani magától és egyedül. Igaz amikor elkezdte a generátort ki-be kapcsolgatni, közben hatalmas benzingőz az volt az érzésem jobb ha kimegyek a fiúkkal a szobájukból mielőtt véletlenül berobban valami velünk együtt. Szerencsére nem így lett.

Este újabb kisebb veszély kacsingatott ránk. A Boti a gyerekszobában, észrevett egy kicsi mérges százlábút, aminek olyan a csípése nem halálos, hanem olyan, mint a skorpióé. Ez az élőlény főleg vizenyős területeken él, s mivel itt Balin nem annyira precízen zártak a vízhálózati rendszerek, mint otthon, esőzések után előfordulhat, hogy belekerül a csőhálózatba és a lefolyóknál előkerül. Felismerhetőségének jegyei: fekete színű, baromi gyorsan tud hernyózva mozogni, elől és hátul is van két-két kicsi csápja. De mivel a fiúk ügyesen megtanulták, hogy nem piszkálunk semmi féle állatot, hanem szólnak, amikor találnak valamit, így sikerült ez a kis alattomos férget Ibunak - a Boti: Kill Him! kiáltására - megölni, anélkül hogy valakit bántott is volna.

Délelőtt ismét ellátogattunk az óceánhoz Sanurba. Vittük az új homokozó játékokat és építettünk várat. Ebédre hazaértünk, melyet követően ismét masszázs programom volt, míg a fiúk otthon aludtak. A kis kényeztetés után nekikezdtünk a délutáni sütés-főzésnek. Sütöttünk mákos bejglit Sthál recept szerin, mivel Bálint karácsony óta minden reggelire mákos bejglit kér. S készítettünk sajtos rudat az esti Gina fajitas vacsorás party-jára. Betettük az első adag süteményt a sütőbe, majd 10 perc után ismét kezdődött az áramszünet, ami általában 3-4 órás szokott lenni. Így bekapcsoltuk a generátort, s hogy minden megsülhessen és a sütő kapacitását elbírja a gépezet, légkondik kikapcsolva és csak ventillátorok működtek, és persze nem utolsó sorban a hűs medence is szolgálatot teljesített. Majd elkészült az első tepsi sajtos rúd, és következett a mákos bejgli, amikor kb 20 perc után a generátor is feladta a szolgálatot. Azt hittük, hogy kifogyott a benzin, de nem, inkább kifolyt belőle közel 3 liternyi. Így előkerültek a gyertyák és az elemlámpák. S még ezzel nem volt vége, mert a vihar is közeledett, amit a hatalmas villámlások jeleztek. Végül én itthon maradtam a gyerekekkel, s Zsolt ment el a vacsorára. Fél 9-ig játszottunk a szobában gyertyafény mellett, amikor úgy döntöttem, hogy még egyet csobbanjanak a fiúk a medencében, mielőtt lefekszenek aludni. Fogtam az elemlámpát, meggyújtottunk pár mécsest és kezdetét vette volna az esti fürdés, ha a fiúk nem féltek volna a sötétben. A Boti még csak-csak bemerült, de Bálint csak fogta a combomat és nem volt hajlandó fürdeni menni, amikor hirtelen felkapcsolódott miden, és helyre állt a rend :). Gyors fürdés, fogmosás, vetítés és lefektetés, miközben sültek tovább a sütemények.

A fiúk ma igazán jó fejek voltak, mert reggel fél 9-kor keltek. Így a délutáni alvást is megúszták. Helyette elmentünk a Kartika Plaza játszóházába. Volt megint rohangászás, ugrálás, csúszdázás, és végre Boti elég bátorságot merített ahhoz is, hogy kipróbálja a függeszkedve utazást/csúszást. S miután rájött az „ízére” nem is akart mást játszani. Míg mi az Ibuval a gyerekprogramot menedzseltük, Zsolt elmente a Carrefour-ba rákot venni, és este hazaérve ismét egy pompás vacsora várt minket.

Ma délelőtt végre elmentünk Sanurba, az óceánpartra fürdeni és homokozni. Ahogy sétálok Bálinttal a parkolótól a fürdőhelyig, egyszer csak valaki kiabál: „Hello Balint!” Ki lehet az, aki ismeri a fiamat – gondoltam. Visszanézek és hát a kertész bácsi az oviból. Kiderült, hogy a feleségének itt van egy kicsi boltja, ahol innivalókat árul. S mivel vasárnap van, ő is lelátogatott ide a barátaival sakkozni. Hétvégeken sok helybéli lakos és turista felkeresi az óceánt. A kertész bácsi fel is hívta a figyelmünket arra, hogy az értékeinket ilyenkor vigyáznunk kell. Sőt, fel is ajánlotta, hogy a kis boltjuknál vigyáznak a cuccunkra, míg mi lubickolunk a 30 fokos óceánban. 

Délután nagy bevásárlás volt.

A fiúk délelőtt továbbra sem akartak elmenni az óceánpartra, így Zsolt ma fél 10-ig aludhatott. Eddi és Ibu már 9-től itt sürgött-forgott. Délelőtt pedig egy nagy vállalkozásba kezdtünk, mégpedig Bálint hajának géppel való lenyírásába. (Születése óta még sosem volt géppel lenyírva a haja, csak mindig ollóval.) Betakartuk egy óriási törölközővel a testét, mert hiszti rohamot kap, ha a levágott haj ráesik bármelyik testrészére, és zsupsz, levágtuk a fürtöket. Nagyon édi lett, igaz a füleivel azért fogja a szelet :). Magának is nagyon tetszett, egész nap nézegette új frizuráját a tükörben.

Az este lett pedig a nap fénypontja, ugyanis elmentünk Jimbaram-ba, ahol megettünk 1 kg kagylót és 1,5 kg rákot vacsorára, ami most nagyon finom volt.

Én fél 10-kor kipattantam az ágyból, mert eszembe jutott, hogy éjjel elfelejtettük berakni a malacsültet a hűtőbe. Kivágtattam, mire a következő kép fogadott: a férjem a medencében a fejét áztatva próbál magához térni, a fiaim pedig játszanak az Ibuval.

Reggelizést követően, elmentünk motorral egy-két dolgot vásárolni a Carrefour-ba a gyerekekkel, ahol sikerült megszereznem a saját balinéz kiss-emet. Mikor a motorunkat leparkoltam, kicsit túl közel álltam meg a mellettem lévőhöz, s leszállás közben hozzáértem a forró, fém kipufogójához. Volt utána rohanás…. Siettem a mosdókhoz, hogy hideg vízzel lehűtsem a lábamat, igen ám, de itt Balin a hideg víz a csapban, mint olyan nem létezik. Mindig, mindenhol csak langyos, így ezzel kellett beérnem. Majd bevásárlásunkat követően siettünk haza, gyorsan megebédeltünk és jött az általunk várva-várt délutáni siesta, ami bevallom ránk is fért. Estére ugyanis meghívtuk Szepiéket lencsés, malacos vacsira. A fiaink 9 körül kerültek az ágyukban, miután még megszavaztunk mi felnőttek egy Scrable játékot. 11-kor távoztak vendégeink, amikor a következőre lettem figyelmes, a fiúk beszélgettek még a szobájukban. Nem akartam elhinni, hogy 2 órája még mindig fent vannak és én már mennék aludni, ezek pedig itt buliznak.

A délelőttömet ismét a konyhában töltöttem, míg a fiúk ismét nagyokat játszottak és fürödtek, még az óceánhoz sem akartak elmenni. Szóval, főztünk Ibuval ebédre fincsi fasírtot, krumplipürével és holnapra – újévre – lencsefőzeléket és malacsültet, ki tudja hogy a holnapi napon milyen állapotban leszek :).

A szilveszter estét egy Klapa nevű szórakozóhelyen töltöttük Szepivel és Barbarával. A fiúkra Ibu vigyázott, s hogy könnyítsük az esti lefektetést számára, délután a fiúk nem aludtak. Este 7-kor külön motorokkal – a férjecském ha iszik, kicsit egyedien vezet és azt nem szerettem volna átélni -  elindultunk a gyönyörű helyen fekvő,  Klapa-ba.  Sok szörfös szomorú hogy a régi „Dream Land”-nek nevezett, kicsit hippi stílusú, kis bodegákkal teli óceánöblüket közel két éve letarolták és helyébe ezt a modern komplex-et építették egy hatalmas sziklaszirtre, aminek lábánál kialakították a saját kis privát beach-üket is.

Útközben az öngyilkos pillangók rajzása színesítette motorozásunkat. Olyan érzés volt mintha ez lenne a trópusi havazás. Ezek a kis élőlények, teliholdkor előjönnek seregestül a lámpafényre, majd egy max. félórás őrületes repkedést követően elpusztulnak. Majd megérkeztünk, leparkoltunk és a szórakozóhely egyik dekoratív szárnya, ami egy piramis szerű építmény, tüzes fáklyákkal, fogadott minket.

A belépő díj 8.000,- Ft volt, ami a következőket tartalmazta: egy gyönyörű környezetben, szépen megterített asztalok trombitákkal és szilveszteri csákókkal, 7-10-ig svéd asztalos vacsora tömérdek mennyiségű étellel, desszerttel, gyümölcsökkel, ingyenes sör, bor és üdítő fogyasztással.

Szórakoztató műsorok – balinéz táncosok, divatbemutató, tűzzel táncolók, sárkánytáncoltatás, Saharadja (a már említett kedvenc helyi együttesünk) koncert – az óriási színpadon, ami a mi asztalunktól kb. 10 méterre helyezkedett el. Két külön helyiségben DJ-ék szolgáltatták a zenét a táncolni kívánóknak. S mind ehhez még teli hold is volt, illetve részleges holdfogyatkozás.

Vacsorára rengeteg grill rákot, csirkét, tintahalat, salátákat ettünk. S este 10 órára, mikor a koncert kezdődött már nem voltunk éhesek, de szomjasak sem :). Rió, a zenekar vezetője már külön üdvözölt minket, ami az állandó törzsvendégeskedésünknek köszönhető a Jp’s warung-ban, ahol minden szombaton fellépnek. Majd a második szám után, megkérdezte, hogy van-e valakinek valami kívánsága, hogy mit játszanak, mire a férjem bekiabálta, hogy a „Magyar tánc”. Az együttes világzenét játszik, így több ország dalát ismerik és közte van Bhrams is.

Egyedi hangszerelésükkel – elektromos hegedű, gitár, basszus gitár, tam-tam dob, dob, szitár, dzsideridu, trombita – a helyi kecag zenével mixelve ismét remekül előadták, igaz a feltételük az volt, hogy oda kell menjünk a színpad elé táncolni rá. Szíves örömest teljesítettük, mint már írtam a sok sör, bor, koktél már megtette hatását. S mindenki, aki otthon ismer minket, büszke lehetett volna ránk, mert táncolásunkkal mi indítottuk a bulit :). Éjfél környékén, mi már a színpadon táncoltunk, ha éppen valamelyikünk nem a Saharadja csörgődobjával muzsikált…:). Nem csak mi, de az együttes is élvezte a party-t. Éjfélkor hatalmas durranásokkal megkezdődött a tűzijáték, ami több mint félórát tartott, s ami mögött a magyarországi augusztus 20.-i elbújhat.

Ez volt életem 3. Balin töltött szilvesztere, ami idáig kimagaslóan a legjobbra sikerült. Első alkalommal a trópusi ömlő esőben nem értük oda éjfélre a szórakozóhelyre, így az utcán egy-egy üveg sörrel koccintottunk. Második évben az Ocean Beach Klub-ba „mentünk” = harcoltuk át magunkat a tömegen motorral, gyalogosan, mivel egy felkapott központi helyen fekszik, közel a public parthoz, ahol mindig készülnek valami meglepetéssel a helybélieknek.

A mai napot itthon töltöttük, játszottunk, fürödtünk és főztem. A fiúk angol tudása egyszerűen hihetetlen gyorsaságban fejlődik. Míg Ibuval játszottak például ilyen mondatok hagyták el Boti  száját: This bácsi has two pieces, and that is a swimmingpool, the blue one. , vagy 'There is a boat, bring it over there.' Én csak nagyokat lesek, miközben főzöm a húslevest…

Míg a fiúk délután szundiztak, 1 hónap után ismét masszázs, hurrá. Most a Barbarát is elvittem magammal, hátha kedvet kap ő is ehhez a remek időtöltéshez. Sajnos az elmúlt két év folyamán megismert kedvenc masszőrnőm, Linda már nem dolgozik a Cozy-ban. Mielőtt kiérkeztünk, előtte 2 héttel kellett elbúcsúznia a szalontól, valami probléma miatt. Szerencsére ez a hely több remek kezű munkaerőt foglalkoztat, s biztos meg fogom találni, idővel, a számomra legmegfelelőbb masszőrt. Egy szó, mint száz, remek 1,5 órás kényeztetésben volt részünk, átszámítva 1.800,- Ft-ért.

Mire hazaértem a család többi tagja a medencében lubickolt. A kisebbik fiam Bábi – aki még nem úszik, és tart a víztől egy kicsit – véletlen bebukfencezett a vízbe, s mikor kijött nem tudta, hogy sírjon-e vagy ne. Mivel mi jól kezeltük a helyzetet, csak meglepődött arccal állt tovább, s közben mondtuk neki a dicsérő szavakat, hogy milyen ügyes volt. Utána ismét megkérdeztük, hogy berakja-e a fejét a vízbe újra, mire a válasza:  - Nem. – Miért nem? –kérdeztük. - Mert csak kipróbáltam. :)

Mára már elég jól megtelt a sziget. Sok turista érkezett szilveszterre. A közlekedés egyre kaotikusabb, de csak annak, aki nem motorral közlekedik. Igaz a kétkerekűvel is kell néha trükközni, mint például az aszfaltútról letérve a földúton döcögve kikerülni az autókat, hogy haladhasson a motoros nemzedék. Délután Ibuval neki indultunk és elvittük a fiúkat a játszóházba. Ismét nagyon élvezték. Majd este Richard Kleiderman-t meghazudtoló trombita koncertben részesültünk, ugyanis sikerült beszereznünk a mai nap folyamán 2 db papírtrombitát a gyerekeknek. Na, most visszakapja a szomszéd :) az állandó dobolásáért…. Ugyanis egy tam-tam dobos lakik a szomszédunkban, aki elég sokszor gyakorol, függetlenül attól, hogy milyen napszak van éppen.

Ma délelőtt a fő feladat, a grillsütő összeszerelése volt, mivel estére meghívtuk Szepiéket hússütésre. A tarja szeletek már két napja érlelődtek a finom magyaros grill pácban. A fiúk délutáni alvásideje alatt elmentünk a mikrohullámú sütőnkért a Delta Service-be Ibuval. Most aztán megörökíthettem a műhely kinézetét és hangulatát, mert elvittem magammal a fényképezőgépünket :).

Az elkészült mikro tesztelése átvétel előtt a következőképpen zajlott: A mester bekapcsolta, majd egy kicsit működtette, aztán kikapcsolta és megkérte az Ibut, hogy tegye bele a kezét és nézze meg, hogy meleg van a mikro-ban. Ez a balinéz stílus, nem kell ide pohár víz, ami simán igazolná forróságával, hogy a szerkezet meg lett javítva :).

A fiúk alvás után sok élményben részesültek: fürdött velük Ibu a medencében, utána elvitte őket a Bali Deli játszóterére, a Szepiék pedig lufiztak velük. Barátaink délután 6 körül érkeztek, -  s mint mindig, amikor jönnek történik valami – majd fél óra után áramszünet a körzetben. S jött a szokásos dolog, generátor BEKAPCS. A vacsora viszont nagyon ízlett mindenkinek :).

Úgy volt, hogy ma hajókázni megyünk Sanurban, mégpedig üvegaljú hajóval. Sanurt körbeveszi egy kisebb méretű korallkert és ott gyönyörű színes halakat lehet látni. Megkértem Ibut, hogy kérdezze meg az unokatestvérét (aki rendelkezik szintén ilyen hajóval), hogy mennyiért vinne el minket a szirthez. Az egész túrát max. egy órásra terveztem, ami éppen elég a fiúk számára. Szomorúan hallottuk a telefonban, hogy fejenként van képe 30USD-t elkérni tőlünk, így stornóztuk a programot. Ennyi pénzért voltunk pár napja a Safari-parkban, ahol egy egész napot töltöttünk, és ahol volt vízi- és vidámpark is. Ez után Boti egy új ötlettel állt elő, mégpedig hogy akkor menjünk el a madárparkba. Felültünk a motorokra és irány Gianyar, ami közelében fekszik a madár- és hüllőpark.

Körülbelül 40 perc alatt értünk oda, amikor pont elkezdődött az első madarakat bemutató show.

Mikor vége lett, elindultunk a parkbéli sétánkra, miközben egy újdonságot fedeztünk fel, mégpedig egy pici mozit, ahol 3D-s rövid mesefilmet vetítettek, egy madárcsaládról félóránként. Szóval felvettük „Flipper Öcsi” sárga szemüvegét és beültünk az előadásra. A fiúk még sosem láttak ilyet, csak kapdosták a fejüket, illetve ijedeztek, ha túl közel jött egy pl egy madár, vagy egy farkas. Ezt követően folytattuk sétánkat. A következő állomás egy olyan terület volt, ahol pár percen belül kezdődött a ragadozó madarakat bemutató előadás. Sasok, vércsék, sólymok repkedtek felettünk és előttünk. Vadászták a csali madarakat a földön, a vízben és a levegőben. Majd folytattuk tovább sétánkat a kijárat irányába.

Útközben még megálltunk a szabadban lévő kakaduknál, papagájoknál és készítettünk róluk pár fényképet, miközben a fejünkön és a karunkon ültek.

Utána következett a hüllőpark, ami az én „kedvencem” :(. Utálom a kígyókat, de persze olyan szerencsések voltunk, hogy pont akkor értünk oda hozzájuk, amikor etették a terráriumokban őket. Egy fiatal nő bottal és egy fiókával a kezében jelent meg. A Zsolt már előre ment, én pedig a két fiúval pont ott caplattunk, mikor kinyitotta a python-ok terráriumát – majd az ajtaját nyitva is hagyta – és bemászott hozzájuk. Na ekkor egy kicsit rám jött a para…. Majd a következőnek lehettünk szemtanúi, a bot végére felakasztotta egyesével a fiókákat és a kígyók szájához közel mozgatva várta a támadást. Volt, amelyik egyből örömmel bekebelezte, s volt, amelyiknek udvarolni kellett, hogy egye már meg. (lehet az csak az egeret szerette… :() A remek barlangos kígyós hely után az utunk az iguánokhoz, varánuszokhoz, teknőcök kertjébe vezetett, ahol szinte minden állatot meg lehetett fogni.

Még a 20 kg-os teknőst is odaadták Zsolt kezébe, amit végre a „beszari” Boti fiam is meg mert simogatni. Majd megnéztük a park többi lakóját: krokodilok, komodói óriásgyík. Déli egy óra körül indultunk haza ebédelni. 10 perc motorozás után Bálint fiam ismét felvette a kobramozgást (imbolygó fej), hiszen elaludt. Megálltam és egy saronggal magamhoz kötöztem, hogy ne essen le, vagy ne hagyjam el útközben.

Mivel tegnap Eddi úgy búcsúzott el tőlünk, hogy ma jön és hoz klórt a medencébe, illetve ki is fogja porszívózni azt, ismét csalódnunk kellett benne, mivel nem jött. Így Zsolt felhívta a főnökét, Dewa-t hogy beszélni szeretne vele. Este 7-kor kezdődött a szeánsz nálunk, amin Zsolt elmondta a problémákat, s amin Dewa megkért minket, hogy adjunk még egy esélyt Eddi-nek, beszélni fog vele.

Reggelizés után, Ibuval kocsiba vágtuk magunkat és elmentünk gyorsan vásárolni, mielőtt elviszik a kocsinkat, amit nem bérelünk, amíg nincs ovi, mert nincs rá különösen szükségünk. Vittük magunkkal a három üres gallonos vizeskannát is, mivel a közelben sehol sem lehet kapni Aqua-t. Majd kiderült, hogy a Carrefour-ban is hiánycikk. Így a bevásárlást követően, elindultunk vizet keresni, de nagy szerencsénkre a következő állomásnál ahol megálltunk, pont akkor hozta a teherautó a teli gallonokat.

Ebédet ma nem kellett főznünk, mert volt még jó pár maradék ennivalónk az elmúlt napokról. Így beraktuk a mikroba őket, hogy megmelegítsük, csak a mikro megunta és csak világított, forgatta a forgótányért és zümmögött, de nem melegített :(. Így egy kicsit bonyolultabb lett az ebéd hipp-hopp gyors tálalása.

Mikor a fiúk lefeküdtek, Ibu megkért, hogy menjek vele egy háztartási gép szervizbe, ahol talán javítanak mikro-t, csak ő egyedül nem tudja elvinni a motorral és kellene valaki, aki segít neki. Elég viccesen festettünk a motoron :).

Megérkeztünk a „Delta Service”-be, ami teljesen nyitott az egyik legforgalmasabb utcára, ahonnan mindenki gyönyörködhet a nem semmi látványban.

Attól tartottam, hogy ha mi itt hagyjuk a kis konyhai gépünket hétfőig (a határidő, hogy megjavítják), nem megszerelni fogják, hanem szétszerelni, és amit tudnak, értékesítenek belőle. Volt ott kibelezett mosógép, hűtő, és centrifuga.

Volt hűtőszekrény fényezés szürke festéket tartalmazó szórópisztollyal. (Gondolom a szürke szín az, ami legjobban hasonlít a krómhoz :).) Majd áldásomat adtam kis gépünkre és hazaindultunk.

A mai „gyerekszáj” a következő volt: Boti elkezdett nyafogni, hogy ő nem tudja felvenni a pólóját, mire Bálint: „Olyan a Boti, mint Joshua az oviban, ugye Mama?.” én csak néztem, mert nem értettem ez mit jelent. Majd Ibu megmagyarázta, hogy az a gyerek semmit sem tud egyedül megoldani, megcsinálni… :)

Ma Ibu szabadnapos volt, s negyed 12-kor kiderült, hogy ma Eddinek sincs nagy kedve a munkához. Felhívta a Zsoltot, hogy valami ceremóniája van ma a családjának. Egy kicsit kilógott a lóláb, mert itt Balin általában már az ünnepséget megelőző napokban nagy a készülődés. Offeringeket készítenek, disznót vágnak, vagy csirkét áldoznak, és még sorolhatnám, szóval már tegnap kellett volna tudnia és jeleznie, hogy ma nem jön. Amúgy nyugiban töltöttük a karácsony második napját.

Este elmentünk a fiúk kedvenc Bubba-Gump éttermébe, majd  hazajövet után megkínálták a biztonsági őrünket sütivel és szaloncukorral, akinek fülig ért a szája.

A várva várt nap a mai december 24., amikor jön a Jézuska a jó gyerekekhez. Reggel kinyitottuk az utolsó ablakokat az adventi naptárakban, és egész nap a fiúk izgatottságában fortyogtak. Folyamatosan tanakodtak, hogy mikor jön, ha jön, mit hoz nekik …stb. Az én egész napom pedig egy óriási pörgés volt. Már reggel 9-kor találkám volt Ibuval Sanurban az orchideásnál, ahol rengeteg gyönyörűség volt. Vettünk párat, majd még egy gyors vásárlás és rohanás haza. Alig fél órája érkeztem haza, mikor a két balkezes Eddinek sikerült az egyik legdrágább (1.200,- Ft) legszebb orchideának a virágos ágát letörnie…. :(. Készen lettem tőle, de csöndben türtőztettem magam. Délelőtt egy kicsit összepakoltam, dekoráltam, ajándékok csomagoltam. Majd a Zsolt elvitte a gyerekeket a 100 fokos melegben egy fél órára – amit ők sem értettek – a Bali Deli játszóterére, hogy Ibuval ki tudjuk csempészni a fürdőszobájukban lévő tároló szekrényből a tavaly bedobozolt fenyőfát a díszekkel. Majd ebédfőzés, ebédelés és irány a délutáni alváshoz a gyerekszobába. Leleményes szülőként a Zsolt megvárta, míg álomba merülnek, addig olvasott a szobájukban, majd rájuk zárta a szobaajtót. Mi addig díszíteni kezdtük a fát, aláraktuk az ajándékokat, s épp hogy készen lettünk, valaki kiakart jönni a szobából, de nem tudott, mert rá volt fordítva a kulcs szerencsére. Gyorsan odafutottam és bementem hozzájuk, persze Botit már nem lehet könnyen átverni. Egyből kérdezte: Miért zártátok be az ajtót? Én mondtam neki: Nem zártuk be, lehet hogy csak beakadt…. Majd kértem őket, hogy öltözzenek fel szépen. A Boti nagyon gyorsan gatyába és ingbe ugrott, és már ment is volna kifele, alig tudtam visszatartani, hogy nehogy előbb lássa meg a kinti meglepetést, mint a testvére. Kinyílt az ajtó, lett utána öröm, ugrálás és vidámság. Sorra bontották ki az ajándékokat, amiknek nagyon örültek és pont azokat hozta a Jézuska, amiket kértek :). Bálint csak ennyit mondott: Tök jó fej ez a Jézuska, ugye Boti? :) Aztán beindult a játszás ezerrel, miközben én hozzáláttam az Ibuval a vacsora elkészítésének befejezéséhez. Hét órakor pedig megérkeztek Szepiék is, s leültünk az ünnepi vacsorát megenni. Mindenkinek nagyon ízlett minden, persze a fiúknak valahogyan nem volt étvágyuk :), rohantak vissza játszani egy kis evés után….

A szentestét fél 10-ig itthon töltöttük a gyerekekkel és Ibuval, majd elmentünk a Gina közel 100 fős karácsonyi party-jára. Pazar, ami ott volt. Rengeteg étel, ital, énekesnő, tűznyelő és tűztáncos show. A házigazda chiwawa kutyái (14 db), pedig különböző öltözékekben rohangáltak az udvaron :). Éjfél után, amikor már csak szűk kör volt jelen a bulin, előkerült a meglepetés is, ami egy 6 literes pezsgő volt.

Ma nem mindennapi ébresztésben volt részem. Boti noszogatására Bálint becsörtetett a szobánkba, majd elkiabálta magát: Mama ébredj fel!

Délelőtt bevásároltunk Botival a holnapi ünnepi vacsihoz, majd Ibuval megtettük az előkészületeket. A menü lazacos kréker, japán morzsában sült hal, fokhagymás krumplisalátával és bejgli.

Délután Nusa Dua volt a célpont, ahol Ibu talált egy olyan játszóteret, ami végre egy kicsit jobban hasonlít az otthon már megszokottakhoz :). Motorral mentünk. Vittünk magunkkal mogyorót is, hogy majd megkeressük a parton a mókusokat, akiket tavaly kézből etettünk. Sajnos nem találtunk egyet sem, sőt még ki is volt írva: Kérjük, ne etessék a mókusokat. Így hát orrunkat lógatva, csak az óceán maradt, locsi-pocsizásra…. Mivel Nusa Dua kb 22km a házunktól, s a fiúk a játszótéren eleget mozogtak, hazafele megpróbáltam Bálintot saronggal magamhoz kötözve felültetni elém a motorra, - ahogy a helybéliek szokták -, hogy a fáradtságtól ne essen le a gyerekük. Elég jól működött, félútig ki is bírtuk így, majd kérte, hogy vegyem le a kötőt, mert szorítja.

Mire hazaértünk fáradtan, finom rákvacsora várt minket itthon. A séf a férjem volt, s olyan jót főzött, hogy mindenki megnyalta a 10 ujját utána, kivéve őt, aki egy szekrényből kicsúszó tányérral való zsonglőrködés közben elvágta elég mélyen két ujját. Na, ismét egy bibi, ami miatt nem tud majd igazából pancsolni sem a medencében, sem az óceánban újból… :(

Ma semmi különös nem történt, este elmentünk pár DVD-t és könyvet venni. Itt Balin külön üzletek vannak, ahol 200,- Ft/db áron bármiféle filmet, zenét, koncertet DVD-re vagy CD-re másolva megvásárolhatsz. Mindig mosoly jön az arcomra, amikor bekapcsolok egyet és az elején, írják, hogy ezen adathordozó másolása 5 év börtönbüntetést von maga után :). Csak nem Balin, ami amúgy is olyan korrupt hogy….. És a fő vicc, hogy két évvel ezelőtt Balin tartották a világ legnagyobb  korrupció ellenes konferenciáját. Ha-ha-ha :). Szóval vettünk 10db Dvd-t, ami esetén még választhatsz 3-at ajándékba!!!! Majd meglátogattuk a könyvesboltot, ahol felfedeztünk egy nagyon szuper rákételeket tartalmazó receptes füzetecskét. Szintén jó drága volt :).

Hazafelé a Bálintnak volt egy aranyos szövegelése. A szituáció a következő volt: jöttünk hazafele motorral és a kis bevezető utcánkon átugrált előttünk egy béka, akit majdnem elütöttem, erre ő:

„- Majdnem ráment a motorunk kereke.

- Majdnem lapos lett

- Majdnem kijött a torkán, amit evett.

- Majdnem meghalt.” :) :) :)

A mai nap gyereknap volt. Elmentünk a Safari Parkba a fiúkkal, ami kb. 45 percre van tőlünk autóval. Épp hogy elindultunk sikerült egy taxis sztrájkba csöppennünk a SunSet sugárúton. Kígyózó sorokban 2 sávot elfoglaltak a háromból, és vidáman ugrálva, táncolva tüntettek. Pontosan, hogy miért, azt nem tudjuk. 40 perc kellett, hogy elérjük a célállomást, ahol megvettük az elég drága belépőjegyeket, amik tartalmazták a Szafari Parkos túrát, a Marin Park és a Vidámpark korlátlan használatát. Első állomásunk a parkolótól 1 km-re lévő Lobby (fogadó portál) volt, ahova kisbuszok szállítják a látogatókat. Itt kellemes gamelan (hasonló, mint otthon a xilofon) balinéz hangszeres zenével  köszöntik a vendégeket, s ahol több óriási akvárium díszíti a teret. A phiranja etetés volt számunkra az első igazán érdekes látnivaló.

Aztán jöttek a teknősök, a kis cápa, a gömbhal, a leopárd család a krokodilokkal.

Ahogy sétáltunk találkoztunk a szabadban élő papagájokkal és kakadukkal, a tevékkel, amikre fel lehet ülni és ki lehet próbálni, valamint a fehér tigrisekkel és végül a 4 hónapos kis tigrissel, akit meg is simogathattunk.

Nagyon finom puha bundája volt.

11-kor kezdődött egy animációs show, ami arról szólt, hogy milyen nagy probléma, hogy az emberiség irtja az erdőket. S hogy inkább ültetni kellene, nem pedig kivágni őket. Ebben a kis előadásban madarak, emberek és majmok szerepeltek.

11:30-kor pedig futottunk megnézni az elefántfürdetést, ahol répával is megetethettük őket.

Aztán indulás a komodói óriás gyíkhoz, és a Safari buszhoz, ami bevisz egy elzárt területre, ahol szabadon élnek mind a szelíd-, mind a vadállatok.

Láttunk struccokat, leopárdot, elefántot, medvéket, vízilovat, antilopokat, oroszlánokat, tigriseket, zebrákat….stb.

Illetve betekintést nyerhettünk azokra a villákra, amik a parkban üzemelnek szállodaként, és ahol úgy fürödhetsz a medencében, hogy a partján esetleg egy tigriskölyök nyalogatja a koktélos poharad szélét. Az idetartozó étterem hatalmas üvegfalán keresztül pedig a vendégek gyönyörködhetnek a fehértigrisekben. Ezt a kis túrát követően, a park önkiszolgáló éttermében ettünk egy finom ebédet, majd indulás a vidámparkos- és vízi parkos részébe. Kipróbáltuk a dodzsemet, a körbe-körbe járó mini hullámvasutat, a kis csónakázó folyót.

Kipróbálták a gyerekek az összes vízi csúszdát, és úsztak a medencékben. Hazafele pedig meg volt az egész napos program eredménye :), egymás hegyén-hátán aludtak a kocsiban, és este sem kellett őket bekönyörögni az ágyba :).

Nyugodt nap volt a mai. Délután elmentünk egy kicsit a Kartika Plaza-ba, nézelődni, játszóházazni, míg én felkerestem a játékboltot ahol a fiúk kinézték a karácsonyra kért ajándékaikat. Igen ám, de a bolt úgy nézett ki, mint egy bombatámadás után, már csak néhány polc volt, amin pár játék hevert. Sok doboz egymás hegyén – hátán, és pár eladó lézengett. Kicsit rémülten, megkérdeztem, hogy mi történt az üzlettel, hamarosan bezár? Mire mosolyogva tudatták velem, hogy 1 emelettel feljebb költöztek és hatalmas választék vár ott engem. Húúúú, ezt megúsztam, nem kell újból kutatnom a kért játékok után.

Este a gyerekek Lego-val játszottak, amikor egy gyerekszájas beköpésre lettünk figyelmesek ismét. Bálint megépített valamit, amire Boti megdicsérte: Ügyes vagy Bábi! Mire a válasz ez volt: Jó vagyok mi? – majd rövid szünet – Jó csávóóóó? :)

A mai programunk ismét az oviban kezdődött, ahova ma érkezett a télapó, aki apró ajándékkal kedveskedett a gyerekeknek, és akivel le lehetett fotózkodni.

Reménykedtem, hogy nem egy sötétbőrű mikulás fogja üdvözölni őket :), mert Boti már igen szemfüles ezekhez… 

A kertben lehetett különböző karácsonyi dolgokat készíteni, mint például télapót ragasztani, díszeket festeni, és süteményeket cukormázzal dekorálni.

Jól sikerült a délelőtt a fiúk nagyon élvezték.

A bulit követően, lementünk az óceánhoz egy nagy fürdés erejéig majd indulás haza ebédelni.

Mára megkértük Ibut, hogy aludjon nálunk, mert este el szeretnénk menni Szepiékkel a Saharadja koncertre, ami minden szombaton van a JP’s warung-ban. Hét óra körül elkezdtünk készülődni, amikor ismét áramszünet. S mivel a generátorunk nem bír el minden fogyasztót, folyamatosan variáltunk, hogy mikor mi működjön. A fiúk hálószobájában a légkondit, egy-két lámpát, és a hűtőket egyszerre elbírja, csak amikor a fürdéshez készülődtünk akkor a vízpumpára volt szükség, így pl. addig kihúztuk a hűtőket. Majd mikor hajat mostam, a hajszárítót kellett beizzítani, akkor lekapcsoltuk a légkondit és így tovább. S mire megvacsoráztak a fiúk, megfürödtünk, hajat mostam, visszajött az áram, aminek nagyon örültem, mert házi nénink annyira még nem tudja kezelni a generátort, ha valami miatt levágja valamelyik fogyasztó. Így sokkal nyugodtabban indultunk el itthonról az éjszakába.

Először elmentünk vacsizni a Rumours étterembe, utána találkoztunk a Szepiékkel a JP’s Warung-ban, ahol kiderült, elmarad ma a Saharadja, s helyettük egy másik együttes salsa zenével szórakoztatta a vendégeket. Egy-két ital fogyasztása közben beoltottam Barbarát, hogy ma éjszakai vásár van 50-75% kedvezményekkel az egyik bevásárló központban, s hogy nincs-e kedvük oda átmenni. Persze a fiúknak nem nagyon tetszett a program, de megbeszélték, hogy mi megkapjuk a bankkártyákat és ők pedig leülnek egy sörözőbe addig. Megérkeztünk a Bali Mall Galeria –ba (bevásárló központ) ahol kiderült, hogy kb. még 20 percünk van zárásig, mivel az éjszakai fogalom azt jelentette, hogy éjfélig vannak nyitva az üzletek. Így én berohantam a Crocs üzletbe, hogy a fiaim karácsonyi új verdás crocs-át megvegyem és kész, záróra. A fiúk nem voltak nagyon boldogok, mivel nem volt nyitva söröző – pedig nagyon szomjasak voltak… Mivel ma este már két-három programmal besültünk a Szepiéknél, úgy döntöttek, hogy most ők állnak elő egy új programmal, mégpedig azzal hogy menjünk át hozzájuk inni egy italt. Na, ezt a programot nem tudta semmi sem keresztülhúzni…

Reggel a fiúk 6-kor kukorékoltak, de megmondtam nekik, hogy én visszafekszem. Sajnos nem sikerült vissza is aludnom, így a következő beszélgetésre lettem figyelmes: - Madárkák kérjük, szóljatok a Jézuskának, hogy kapjunk ajándékot, és ha lehet hamarabb, mint a többi gyerek… Eszméletlenek milyen édesek ilyenkor… Majd 8 óra körül reggeliztünk és indulás az oviba, ahol ma volt a karácsonyi ünnepség, a gyerekek kis előadásával.

Sajnos Boti nem szerepelt, aminek három oka volt szerintem: az egyik, hogy nem beszél tökéletesen angolul, mint a többi társa, akiknek az az anyanyelve. A másik, hogy nem volt hajlandó nagy fülű manónak beöltözni, mivel szerinte az egy rosszcsont.

Hiába mondtam neki, hogy azok a manócskák a télapó segédei. Az utolsó ok pedig az, hogy ő még soha nem szerepelt előadásban még otthon sem, pont most angolul kezdene bele….?

Így az egyik szemem sírt a másik nevetett, mivel Bálint viszont vette az akadályt. Kiscsoportjával énekekkel készült, s azokat – igaz komolysággal és nem vidámsággal – hősiesen előadta a többiekkel.

Majd az ünnepség után, mind a két fiam eddig készített rajzait, ragasztásait, és óvodai munkáját lehetett megnéznem az óvó nénikkel, akik nagyon meg vannak a fiúkkal elégedve.  

Délután a szokásos medencézés volt a program. Estefelé elmentünk a Papaya –ba kenyérért, s hazafelé ismét történt egy kis kaland. Hosszú baguette –et vettünk, amit a Zsolt vagányan a kezében tartva motorozott. Az egyik piros lámpához közeledve majdnem kicsúszott a zacskóból a kenyér, amit zsonglőrködve megmentett, csak közben sikerült kb. 5km/órás sebességgel egy másik motorosba belecsúszni és összegabalyodni. Boti felkiáltott: Papa, ez volt életem első motoros balesete… :)

A Boti már a tegnapi nap folyamán is említette, hogy ha eszik utána rossz a gyomra, kicsi hányingert érez és néha öklendezik. Úgy gondoltam, ha ma ismét előjön ez az oviban, akkor dr Ari-hoz fogok fordulni, hogy oldja meg ezt a problémát. Hazafele indulva felhívtam a Zsoltot – aki éppen indult a Cozy-ba (masszázs szalon) egy kicsit kényeztetni magát – hogy fel kellene hívni dr Ari-t, mert Boti nem tud enni, mivel mindig rossz lesz a közérzete. S miközben beszélünk haladtam hazafelé az autónkkal a fiúkkal. Épp megálltam a piros lámpánál, amikor mit látnak szemeim, a mellettem lévő sorban dr Ari a sofőrjével a hiper-szuper mentőautóban :). Ledobtam a telefont, lehúztam az ablakot és megkértem, hogy álljon félre egy pillanatra, mert szeretnék valamit kérdezni – persze csak akkor, ha nem siet. Majd a Sunset sugárút szélén, lebonyolított egy gyors vizsgálatot, amit követőn adott 2 féle gyógyszert Botinak, amit evés előtt 20-30 perccel be kell vetetni vele. A diagnózis alapján valami nehéz olajos, szószos ennivalót evett a gyerek, ez okozza a problémát a kis gyomrában. Ha visszagondolok, akkor valószínű a kedd esti Csirke Futam-os étteremben vett elég olajos sült krumpli okozhatta ezt a bajt.  Három nap és rendbe fog jönni.

Estére Zsolt ismét lerobbant, - de hát ez már csak így van 40 felett :) - most a csípője kezdett úgy fájni, hogy alig bírt felállni a székből.