Első nap a VIVALAVI fitness-ben, ami 5 percre van tőlünk motorral. Jól felszerelt terem, van rengeteg gép, súlyzó és természetesen 2 tréner, akik segítségére vannak a vendégeknek. A havi bérlet átszámítva 4.000,- Ft, ami tartalmazza a terem, illetve egy úszómedence használatát, valamint 15 perc nyújtás a szakemberek segítségével. Jól esett a mozgás, kellemesen elfáradtam. Hazaérve beugrottam a medencébe és csak lebegve feküdtem, a „hűsítő” (31 fokos) vízben. Aztán gyorsan elkészítettem a fiúk ebédjét, amit Ibu elvitt nekik az oviba. Majd én is motorra pattantam, és a Bali Buddha-t vettem célirányba, ami nem más, mint egy kis üzlet, ahol elsősorban organikus termékek, ételek lehet kapni, illetve fogyasztani. Nekem ezüst vízre lett szükségem, mert itthon elfogyott. Az ezüst kolloid = remek antibakteriális hatással rendelkezik, jól szolgál a trópusokon. Mi több dologra használjuk, mint például az ivóvizünkbe teszünk 1 evőkanálnyit/gallon, a szúnyogcsípéseket kenjük be vele, aminek az eredménye, hogy pár óra után azt sem tudjuk, hogy hol is vakartuk magunkat…. Ezt követően, - míg Zsolt az ovi felé tartott – én ellátogattam a Cozy-ba (masszázs szalon), ahol egy nagyon fincsi 1,5 órás tetőtől – talpig szóló kezelésben volt részem. Bevallom 2 x el is szundítottam J.

Délután fél 5-körül csatlakoztam ismét kis családomhoz, amit követően ellátogattunk a játszóházba a gyerekekkel.

Jó volt a mai „szabadság”.

Ma ömlő esőben kellett megtennünk a fiúkkal Sanurig az utat, de szerencsénkre ott már sütött a jó meleg napocska. Míg a fiúk az oviban, én itthon megsütöttem a várva-várt mákos bejgliét, és megfőztem a gyerekeknek az ebédet is. (Életem első brassói-ját.) Majd Yuss megjött a Lombokra szóló repülőjegyeinkkel. Ugyanis úgy határoztunk, hogy a NYEPI ünnepét inkább ott töltenénk a két fiainkkal.

Lombok: egy szomszédos sziget, ami kisgéppel (20 fős) 30 perc alatt elérhető. Sokban hasonlít Balira, de faunailag el kell ismerni, hogy sokkal szebb.

Még nincs beépítve, nincs tele turistákkal, még szinte érintetlen. Korallzátonyok veszik körül. Az óceán vize itt jóval tisztább, így igazgyöngy tenyészeteket is lehet látni.  Hamarosan (májusban) fogják átadni a most épülő nemzetközi repterüket, ami fel fogja lendíteni a sziget életét, látogatottságát. Így a következő években nagy változásokon fog átmenni.

NYEPI ünnepe = a csend napja. Balin a lakosok a jó és a rossz szellemvilágban élnek. Minden nap offeringeket (felajánlásokat) tesznek ki a szellemeknek napjában 3x. Minden március hónapban tartják a Nyepit, amely napot megelőző estén nagy táncos, zenés felvonulást rendeznek különböző óriási ogho-ogho szörnyekkel, amiket már 1 hónappal a ceremónia előtt elkezdenek összeépíteni, s amik képzeletbeli rossz szellemeket ábrázolnak. Ezekkel az ogho-ogho-kkal levonul a tömeg az óceánpartra, ahol egy részét elégetik, a többit ott hagyják a parton.

Majd reggel 6-tól megkezdődik a Nyepi, ami másnap reggel 6-ig tart. Ezen idő alatt senki nem mehet ki az utcákra, senki nem kapcsolhat villanyt, nem gyújthat gyertyát és senki nem zajonghat. Ezen a napon megáll az élet, üresek az utcák, a reptér nem indít és nem fogad gépeket, zárva van minden. A szállodában lakó turisták nem hagyhatják el a szálloda területét, de természetesen ott van világítás …stb. A kórházakban csak ügyelet van, ha esetleg valaki váratlanul súlyosan megbetegedne, s azok kivételt élveznek, természetesen kimehetnek a házukból. A fent leírtak betartására a Banjar (kerületi közösség főnöke) emberei figyelnek, s aki mégis pl. lámpát kapcsol és észreveszik, örülhet, ha csak közmunkára ítélik 1 hónapra és nem viszik be 2 hétre a börtönbe, mert igen, itt ilyen szigorúan veszik ezt az egyetlen napot. Ugyanis a csenddel és a sötétséggel akarják azt elérni a helyi lakosok, hogy a rossz szellemek az higgyék, hogy mindenki elment a szigetről, és ők is távozzanak…. Kb. 4 éve történt, hogy az indonéziai parlamenti választások a Nyepi napjára esett, s az indonéz kormányt nem érdekelte a balinézek ünnepe, így a Nyepi-nek el kellett maradnia. Ebben az évben történ az, hogy Bali egyik legforgalmasabb turisztikai központjánál a Legian-on (egy utca neve) két disco-ban bombarobbantás volt. A riadt tömeg kifutott az utcára ahol újabb 2 darab szögekkel teli pokolgép várta az áldozatokat, akik több mint 300-an voltak. A balinézek ezt a szörnyűséget a Nyepi elmaradásának, a rossz szellemek el nem üldözésének tudta/tudja be.

Én keltettem a fiúkat 7:45-kor, majd segítettem nekik összeszedni magukat és indulás apukával az oviba. Aztán felpattantam a motoromra és elmentem halat venni ebédre. Ma a gyerekek menüje rizs és rántott hal tartármártással.

A főzést követően, elmotoroztam a Bali Mal Galeria-ba sportcipőt venni, mivel elhatároztam, hogy nekem is szükségem van egy kis mozgásra, legalább hetente kétszer. Bevásároltam még a mákos bejglihez szükséges dolgokat is. Laza nap volt a mai, délután a szokásos dolgokkal töltöttük az időt: fürdés, játszás.

S ma végre megérkezett a vízszűrőnk, amit kértünk Dewa-tól, mert a vízhálózatunkban van valami probléma és tiszta homokos, üledékes a fürdésre, mosogatásra használandó vizünk. A dupla szűrős berendezés 2. szűrőjének a hófehér papírszűrője, már 2 óra után sötétbarnára változott. No comment. Nem csoda hogy az elmúlt napokban inkább a medencében fürdettük este a gyerekeket, mint ebben, amitől lehet, hogy még koszosabbak lennének J.

Kómásan elvittem a gyerekeket az oviba. Ma van az első olyan nap, hogy Ibu reggel 9-re hozzánk jön a házba takarítani és ebédet főzni. Dél körül pedig elindul Sanurba, az oviba a gyerekekhez az ebéddel. Délelőtt Eddi is előkerült több nap után, és kitakarította a medencét.

Aztán a postás „csengetett kétszer”, s meghozta a várva – várt MÁK-ot, amit anyukám küldött Bálintnak, konzerv kacsamájasok, cigarillos-ok és újságok társaságában J.

Estére búcsúvacsorát szerveztünk Jenőéknek, mert holnap indulnak haza Mo-ra. Elvittük őket az Ultimo nevű olasz étterembe, ahol ismételten nagyon finomakat ettünk. A gyerekek jól érezték magukat, bújócskáztak, nézték a séfeket, ahogy főznek, majd megették az összes ételt, amit rendeltünk nekik. A napot pedig a 4 gyerek a szakadó esőben, egy éjszakai medencézéssel zárta, míg a szülők sört, koktélt szürcsölgetve beszélgettek.

A tegnapi éjszakázásnak meg volt a mai böjtje, a fiúk elég nyűgösek voltak délelőtt. Így csak egy gyors bevásárlást, intéztünk velük, majd jött az ebéd és az alvás. Ezt követően elvittük őket kicsi motorozni és fagyizni. Mire visszaértünk, már itt volt Ibu,

aki baby-sitternek jött mára, mert vacsora meghívásunk van ismét Ginától.

7 óra körül férjem elment autóval Szepiékért, akik szintén meg lettek hívva, de ugye a lábsebesüléseiknek köszönhetően még mindig nem tudnak motorozni. Majd miután kikészítettem mindent az esti fürdetéshez, fektetéshez, motorra pattantam és én is elindultam. A vacsi nagyon finom volt ismét. Volt csirkés és halas lasagne (Gina specialitása), sushi, crambürlee, s mind ehhez sok bor, és sör. Egy óra körül indultunk haza, s miután hazaértünk rá 3 perccel leszakadt az ég…. Ezt megúsztam, szerencsére nem a motoron ülve kaptam a zuhét a nyakamba. Viszont ezzel még nem volt vége a napnak. Éjjel 2-kor arra ébredtem, hogy óriási vihar van, hatalmas dörgésekkel és villámlásokkal, és hogy nem ég a kinti kerti világítás. Kicsoszogtam a konyhához, hogy megnézzem a biztosítékokat, s ami le volt verve azt visszakapcsoljam, csakhogy nem sikerült, sőt ezzel a próbálkozással sikerült leverni a főkapcsolót, ami a gyerekszoba oldalában van a kertben. Szóval kerestem egy elemlámpát és egy esernyőt, s rövid nadrágos pizsiben, papucsban elindultam a villanyórához. Igen ám, de a kapcsolót alacsony termetemnek köszönhetően, nem értem el. Így azt találtam ki, hogy az ott lévő cserepes növény kőcserepére felállok, ami abban a pillanatban a lucskos sárban kifordult a lábam alól és sikerült dobnom egy hátast a sárba, a növények közé. Olyan röhögés kapott el, hogy csak feküdtem a sárban, mint egy büdös bogár, ernyővel és elemlámpával a kezemben J. Szerencsére nem ütöttem meg magam, s nem lett semmi bajom. Viszont ezt követően a fürdőszobát meglátogathattam ismét egy zuhanyzás ereéig.

Ma „gyereknap” volt. A jó időnek köszönhetően csúszdaparkba mentünk Jenőékkel (Jenő = a magyar csapat, oszlopos tagja). Délután 3-ig a fiaink szinte folyamatosan a vízben voltak, hol úsztak, hol csúszdáztak, vagy éppen ettek J.

Majd haza motoroztunk, és egy kis csendes pihenőt rendeltünk el, hogy a további esti programot is bírják. Felhívtuk Minnie-t, - az egyik pincérnőt – hogy este fél 8-ra foglaljon nekünk 12 főre egy nagy asztalt a Bubba Gump-ba, a fiaink kedvenc rákos éttermébe.

Mindenki meg volt elégedve a vacsorával. Volt, aki rákot, volt aki halat és volt olyan is aki oldalas evett. Este 10 körül kikértük a számlát, s mivel a gyerekeink is éberek voltak még, átmentünk a JP’s Warungba egy kis Saharadja koncertre J. A fiúk tátott szájjal, teljes átéléssel figyelték az előadókat és hallgatták a zenét. Fél 12-re értünk haza, amikor minden mese és ceremónia nélkül a fiúk bedőltek az ágyba és már aludtak is….

Elvittem a fiúkat az oviba, akik szinte már alig várják reggel, hogy induljunk oda. Majd hazajöttem egy kicsit dolgozni. Egyszer csak 11 óra körül betoppan Eddi, aki meghozta a több hete lesett burkoló kövek helyébe az újakat a csobogónkra. Neki is állt Mekk Mester módjára a javításának, s az oszlopot föntről lefelé elkezdte burkolni J.

Délután ismét úszóleckék, játszás és mesenézés, míg férjecském felkereste a NusaDuába érkezett két családos magyar csapatot (8 fő, 4 gyerek és 4 felnőtt), akik Urbán Zsolt barátunk barátai. Több pálinka és sör kíséretében elmondott pár fontos és érdekes dolgot a szigetről, amíg tudott J…. Este 9-re hazaérve, bedőlt az ágyba és már horkolt is….

A délelőttömet egy kis munkával és jegyzetírással töltöttem, majd motorra pattantam és elmentem egy kicsit a Kartika Plaza-ba nézelődni. Ott ért a hír, hogy a Barbarának motoros balesete történt. Az egyik elég forgalmas utcában meg szeretett volna fordulni a motorjával, csak épp jött egy olasz férfi ezerrel és telibe vágta Barbarát és motorját. A férfi szaltózott egyet, majd vállát és nyakát fájlalva felállt. Barbarát a sokkos állapota miatt, úgy vitték le az útról a helyiek, akik szemtanúi voltak a balesetnek. Szerencsére nem lett komoly baj, azon kívül, hogy nagyon szétzúzta Barbara a jobb lábát, az ember megrántotta a vállát és a nyakát, valamint a motorok összetörtek.

Abban az esetben, ha a balesetben a másik fél nem külföldi lett volna, hanem helyi lakos, sokkal nagyobb hacacárét csináltak volna ebből az egészből. Először is, mivel a Barbara volt a hibás, ki kellett volna fizetni a motor javítását (mondjuk ezt így is megtette), és annyi pénzt kellett volna adnia a másik félnek, amennyit annak lett volna képe kérnie. S még lehet, hogy a rendőrt is kihívták volna, aki további bírságokat vetett volna még ki rá, hacsak nem vitte volna be pár napra dutyiba, vagy nem vette volna el a jogosítványát is. A jogosítványról jut eszembe J. Itt Balin kérik a külföldiektől a rendőrök a nemzetközi jogosítványt, amennyiben nincs 100.000,- Rp (2.000,- Ft) büntetést rónak ki ránk. Ha valaki pedig nem visel bukósisakot, annak 50.000,- Rp-át kell becsengetni a korrupt rendőr bácsi zsebébe. Másfajta büntetésre itt nem lehet számítania, mivel Balin a rendőrség nem rendelkezik trafipax-al és nincs szondájuk sem J.

Ma reggel Szepi kihívta magukhoz dr. Aryt, aki egyből bevitte magával őt a rendelőjébe. 14 öltéssel (!) varrták össze a nagy lábujját, amibe 6  tű tört bele. Szerencsétlen. Most 1 hónapig nem mehet vízbe. Pedig most kezdtek el járni rendesen szörfözni a férjemmel. Ma Ibu nem jön, mert szabadnapot kért, mert egy ünnepségre hivatalos. Itt Balin nagyon sok ünnep van egy évben, közel 90. Szóval úgy döntöttem, hogy a fiúk ma az oviban csak ebéd utánig lesznek. Dél körül meg is érkeztem Sanurba. Bálint azzal fogadott, hogy őneki nincs ebédje, az övét még nem hozták, így ő még nem jön velem haza. S nekem ebben a pillanatban ugrott be, hogy nem is lesz ebédje, mert mára nem rendeltem nekik, mivel nem volt olyan étel, amit megettek volna. Gyorsan kocsiba pattantunk, és elviharoztunk a közeli KFC-be, mielőtt a Boti is végez, és kiakad, hogy neki sincs mit ennie. Vettünk finom csirkecombokat, rizst és sült krumplit. Éppen akkora értünk vissza, amikor kezdődött Botiéknál is az ebédelés. Nagy örömmel vette el tőlem a KFC –s zacskót, mert imádja a csirkéjüket. Ezek után Bálinttal visszamentünk az ő kis „ebédlőjükbe” ahol jól belakmározott. Mire befejezte az evést, és újra kimentünk az ovi kertjébe, arra lettem figyelmes, hogy Botond több hét elteltét követően végre a társaival játszik :-), és angolul kommunikál velük. Nagyon megörültem, mivel idáig a kerti szabadfoglalkozások alatt mindig csak a testvérével volt hajlandó játszani, s mivel nem kommunikált, így a társai sem keresték társaságát. De végre MEGTÖRT A JÉG :-). 

Szokásos nap volt a mai. 7:20-kor kelés, öltözés, mosakodás, reggelizés és indult az ovi járat. Zsolt vitte a fiúkat, annak ellenére, hogy a hétfői fuvar az enyém, mivel 9-kor volt találkája Sanurban Szepivel, akivel elmentek ismét Ketewel-be szörfözni. A délelőttömet így lustálkodással, Tv nézéssel tölthettem. Mikorra a férjem végzett, és hazaért, kocsiba pattantam és elmentem a Carrefour-ba a szokásos nagybevásárlásra. Minden ment, mint a karikacsapás, addig a pillanatig, amíg a pénztáros beütötte az összes tételt, és a bankkártyás fizetésre került sor. Először is az ő bankkártya lehúzó gépezete nem volt jó, így átcsoszogott a szomszédos kasszához. Lehúzta a kártyát, de nem azzal a fajtával, amelyikkel kellene / amivel szokták a PIN kódos kártyákat, így a gép hibát jelzett. Miután megmutattam neki, hogy melyik fajta lehúzó gépet használja, ismét megpróbálta, de nem járt sikerrel, ő azt állította, hogy a kártyám le lett tiltva. Mivel ebben teljesen biztos voltam, hogy az nem lehet, odahívta a menedzsert, aki megállapította, hogy a berendezés jelez telefonvonalbeli hibát. Így átmentünk egy újabb pénztárhoz, ahol végre sikerült a kártyás fizetés, legalább is azt reméltem, hogy végeztünk. De nem. Mikor visszaslattyogtunk az eredeti kasszához, a nő most meg az aláírásomat kezdte kérni a blokkra, amit nem kérhetnek PIN kódos kártyánál. Erre én felvilágosítottam, hogy ezt nem kell aláírni, sőt nem szabad aláírni. Méltatlankodott, majd ismét hívta a menedzsert, aki igazat adott nekem, majd sűrű elnézésekkel elköszönt tőlem. Hurrá, megvagyunk. Estére áthívtuk Szepiéket egy tejszínes, gombás, sonkás, fokhagymás tésztaevésre. A fiaim – a délutáni alvás kihagyása ellenére – hősiesen, egy kicsit álmosan, de kivárták, míg megérkeznek a vendégek, akik két darab Kinder tojással állítottak be. Nagy volt az öröm. Itt Balin nem lehet mindig ilyen csoki tojást szerezni, s ha van is, akkor csak a Bali Deliben, a Casa Gourmet –ben vagy a Papaya-ban lehet, ha éppen jön egy európai szállítmány. Még a felnőtt vacsorázás előtt, a fiúkat megfürdettük a medencében, mivel mostanában elég koszos a csapból folyó víz. Miközben a fiúk lubickoltak, hívogatták Szepit, hogy nézze meg őket, aki a nedves teraszra lelépve egy akkorát zakózott, hogy csúnyán elvágta a lábujját. Bekötöttük, felpolcoltuk a lábát, lefektettük a fiúkat, majd megettük a vacsorát, zsugáztunk egyet, miközben a férfiak jól beszittyóztak. Aztán Zsolt hazavitte a vendégeinket autóval, mert ugye Szepi így nem tud motorozni.

Barbara's story: Nem tudom megállni, hogy bele ne beszéljek, nem fogom gyakran tenni, ígérem, de mivel ez az eset eléggé közvetlenül érintett engem is, hozzáteszek egy kicsit. Szóval az itteni nappaliknak nincs faluk, csak tetejük, tehát egyszerűen a kertben folytatódnak, és csempézve van a padlójuk. Ezért amikor esik az eső, a kerthez közeli részekre bever a víz, ami így iszonyú csúszós lesz. Azon a bizonyos Saharadjás estén, amikor nálunk volt a vacsora, én is dobtam nálunk egy hátast, csak semmi bajom nem lett. 

Ezen az estén viszont Anitáéknál is esett az eső, bevert a víz. Szepi éppen bébigekkó nézőbe indult a gyerekekhez, amikor megtörtént az óriás zakó. Mi először nem is láttuk, mennyire vágta el a lábát, ezért az első jótanács az volt, hogy lógassa a medencébe a lábát, az hamar kimossa a sebet. A medence vize kb egy perc alatt olyan lett, mintha cápatámadás lenne benne, ekkor már sejtettük, hogy nagy a baj, úgyhogy inkább felpolcoltuk magasra, hogy elálljon a vérzés. 

Mondtam, hogy hívjunk orvost rögtön, de ezeket a fiúkat szerencsére (khm...) kemény fából faragták, ezért úgy gondolták, hogy nem kell ide orvos, egy üveg tequila épp elég gyógyír lesz a bajra. A vérzés gyakorlatilag az este végéig sem állt el, pedig nem volt rövid a vendégség... Aztán hazaérve jóóóól belocsoltuk alkohollal a sebet, hogy ne fertőzödjön el, a trópusokon vígyázni kell az ilyenekre. Hát, szegény Szepi már akkor nyüszögött, a többit majd a holnapihoz.

Mára már sokkal jobban vagyok, ami a férjem által tegnap hozott gyógyszereknek köszönhető. Azért megkértük az Ibut szabadnapja ellenére, hogy fél napot jöjjön még segíteni. Így délelőtt nyugodtan pihenhettem, mert elvitték a fiúkat Sanurba fürdeni és homokozni. Majd Ibu főzött rizsgolyót ebédre, amit a fiúk úgy tömtek magukba, mint a fene, velem ellentétben…. :( Délutánra sikerült egy kicsit felszívnom magam és bemerészkedtem velük a medencébe. Utána mesenézés és játszás volt a program.

Én teljesen készen voltam, így a mai nap jegyzetét a férjem írta:  A mai nap szépen sikerült. Elmentünk péntek este Jimbaranba, az óceánparti rákos-homáros-kagylós helyre. Qrva jó volt. És kb. hússzor voltunk már itt. Mégis, Anita benyalt egy ételmérgezést. Emiatt végighányta-fosta az éjszakát, nagyon kemény itt az ilyen, csak a trópusok…. Nem sikerült így nekem sem bucira aludnom a fejem, mert közben hajnal fél 4-kor tönkrement a WC-öblítő, úgyhogy keltem fel megszerelni, Anitának valahogy nem volt kedve :) Meg már csak azért sem sikerült a nagy alvás, mert reggel 6-kor a Bálint átslattyogott, hogy bepisilt. Király. Utána már nem aludt vissza, én is addig ugye kb. 3-4 órát aludtam. Sebaj. Amerikai jellegű az ágy, azaz a matraca kb. 40 kiló, jó a fogása, nem, szóval kivittem a napra, hogy lemossam és megszáradjon. Olyan nehéz volt, azt hittem, hogy beszarok. De nem, mert a Bálint szart be. Na jó, csak egy kicsit firkás lett a gatya, ahogy Fábry mondaná, vonalkódos. Úgyhogy miközben Anita tovább fetrengett az ágyban, a hugyos matrac után a szaros gatyát mostam serényen, hogy legyen még időm ebédet főzni. Hö. Még jó, hogy közben megjött Ibu, el tudtam ugrani gyógyszerért. Aztán altatás, hát épp mire a Boti elaludt, egy nagy csattanás, aztán hallom, hogy zubog valami kegyetlenül. Jön be az Ibu erősen vizes póló versenyre emlékeztető szerelésben, hogy segítsek. Hát a falból, mint ahogy Mózes a sziklából szakasztotta szakasztottan (höhö) dől a víz, eltört a csap. Na, főcsap megkeresés, elzárás. Igen ám, de akkor nincs víz a kecóban. Még jó, hogy gyűjtöm a boros palackok parafa dugóit, azt beapplikáltam, és már el is apadt… azért biztos, ami biztos alapon estére áthívtam a villa menedzserét, aki 20 perc alatt kicseréltette a csapot, és közben szabadkozott, hogy sorry Mr. Loi, I hope Ibu Made can clean up the mess, its a little bit dirty. Erre a Bálint megszólal. Dirty, forty, fifty :) Este meg Saharadja koncert, magyar tánccal, naná. 

Ma korábban mentem a fiúkért az oviba, péntek lévén. Jó volt azt átélni, hogy az oviból való távozásunkkor Dre-dre (Boti egyik csoporttársnője) épp ment ki a kertbe és külön kiabált Boti után: Bye-bye Boti!, aki örömmel vette és visszaköszönt. Sikerült végre a fiamnak beilleszkedni :). Egy kis szieszta után hatalmas szörfdeszkával megspékelt fürdés volt a medencében. A Boti simán felugrik a deszkára, és úgy áll rajta, mint egy igazi szörfös. Bálint még óvatos duhaj, ő csak felfekszik rá és élvezi, ahogy valaki előrelöki és visszahúzza vele. Ezt követte egy kis játszás Ibuval, majd elhatároztuk, hogy Jimbaram-ba megyünk vacsorázni egy kis tengeri herkentyűt. Az utolsó alkalommal, amikor Radja étteremben voltunk ettem egy rossz ízű kagylót, amitől szerencsére nem lett semmi bajom. Így Zsolt megkérdezte, hogy az étterem soron melyikbe menjünk, mire a válaszom az volt, hogy adjunk még egy esélyt nekik. Nem kellett volna…. Sikerült vagy egy rossz kagylót vagy egy romlott rákot megennem, mert éjszaka rám tört a rosszullét. A szimptómák arra utaltak, hogy kaptam egy igen csak csúnya ételmérgezést :(, s 3 -tól fél 5-ig a mosdó volt a fő bázisom. Majd legyengülve, zsibbadó lábakkal visszavonszoltam magam az ágyamba.

Reggel szokásos készülődés közepette Bálint fájlalta a pocakját. Gondoltuk éhes, az lehet a baj, így megitta 2 üveg kakaóját és evett egy kis sütit is. Majd Zsolt elindult velük az oviba, s 500 méterre a céltól szegény gyerek elhányta magát. A kocsiülés, az egész gyerek merő egy hányadék volt. Így miután kitették a Botit az ovinál, indultak haza. Engem csak a közeli körforgalomból hívott a férjem, hogy egy lavór mosószeres vízzel, rongyokkal és higikendőkkel fogadjam őket 2 perc múlva a kapuban. Akkor még nem tudtam elképzelni, hogy mi történhetett…. Majd aztán áldottam, hogy még nem reggeliztem. A gyereket, úgy ahogy volt beállítottam a kádba és teljes alváz és haj mosás segített csak rajta. Addig Zsolt a kocsin csinálta ugyan ezt a tisztító folyamatot. Szerencsére aztán egész nap nem volt újabb akció, valószínű hirtelen ehetett reggel.

Eddi drága ma ismét elfelejtett jönni, de most már egy sms-t sem küldött, hogy „bakfitty”. A Zsolt írt neki üzenetet, hogy hol van, mire a válasz az volt, hogy beteg…… (szerintünk ismét másnaposság gyötörhette.) Így többet már nem is kell jönnie…..

Ma én vittem a gyerekeket ismét az oviba. A Boti tanár nénije teljesen odáig volt a fiam teljesítményétől, aki megtanította neki, hogy hogyan kell leírni azt, hogy BOTI, mivel minden általa készített rajzra, festményre…stb,idáig Botondot írtak és neki jobban tetszik a rövid neve, amit nem tudtak a tanár nénik, hogy hogyan kell leírni.

Ezen a héten az oviban a rovarok és a bogarak a téma, így Botond ma egy gyurmából készült vöröshangyával, Bálint pedig egy pillangóval érkezett haza. Tegnap pedig egy szitakötő és egy méhecske „költözött be” házunkba.

Délután nagy volt ismét az öröm, amikor megjött Yuss játszani a fiúkhoz. Teljes átéléssel, mint egy harmadik nagy gyerek vonatozott, rendőröset játszott, még azt is alig hallotta meg, amikor kérdeztük tőle, hogy kér-e valamit inni :). Este 7 körül megérkezett a többi vacsora vendég is, Szepi, Barbara és Gina. Az előétel lazactatár és saláta, a főétel fokhagymás rák spagettivel – amit Zsolt készített -, s desszert tiramisu volt. Ismét mindenkinek minden nagyon ízlett. A gyerekek nem akartak lefeküdni menni, annyira jót játszottak Yuss-al, de a vendégek sem, mivel csak 1-kor távoztak :).

Ma apuka vitte a fiúkat, s míg azok az oviban töltötték a napjukat, ő elment a Szepivel Ketewel-re szörfözni. 50 percet küzdött az életéért a hullámok között, ami éppen elég volt ahhoz, hogy kellemesen elfáradjon. Így az én délelőttöm lazulással töltődött, Tv nézés, internetezés. Majd egy kicsit összerámoltam, rendet raktam, amikor felfedeztem, hogy a Bálint orrszívó-porszívó csövére ráférne egy jó Domestos-os tisztítás. De mivel itt Balin ilyen fajta összetételű vegyszert nem lehet kapni, a következő szőke nős ötletemmel rukkoltam elő: két vékony festőecsetet összecellux-oztam egy fülpucoló pálcikával, amivel úgy gondoltam - persze egy kis mosogatószer segítségével - tisztára fogom tudni mosni a csövet. Nem így történt, a szerkezetem beragadt a keskeny csőbe és nem tudtam semerre sem kihúzni. Ezzel a képpel fogadtam a fiúkat, az apjuk persze a hasát fogva nevetett. Aztán előrukkolt egy bombasztikus ötlettel, hogy hogyan tudnám kiszedni a beragadt szerkezetet, majd be is mutatta azt. Odahelyezte a medence befúvó csövéhez az orrszívó csövet, ami a nagy nyomásának köszönhetően kinyomta az ecseteket és a fülpucolót és még tisztára is mosta a csövet.

A délutáni alvás/pihenés ma elmaradt, mivel a fiúk így döntöttek. Ennek az lett az eredménye, hogy bebukták a mai fagyizást, s így csak gyümölcsöt kaptak uzsonnára. Amit megvallva sokkal egészségesebb, mint bármi. A gyümölcsök között volt szőlő, dinnye és mangis, amit még idáig a fiúk sem próbáltak. A mangis egy lilás-barnás puhahéjú trópusi gyümölcs, ami olyan kerek, mint az alma és a két hüvelykujjunkkal kell ketté nyitni, majd előbukkan a finom édes, selymes, fehér húsú gyümölcs benne. A fiúk tetszését is elnyerte :), ízlett nekik. Van még pár érdekes gyümölcs itt, mint például a Salak (ami nem a kőzúzalék :)) egy kemény barna színű, kígyóbőrre emlékeztető héja van, s aminek a belső húsának az íze illetve állaga olyan, mint a mandula. A Rambutan (=hajas gyümölcs, a rambut=haj indonézül) egy összegömbölyödött pirosas színű, apró, puha tüskés sünire emlékeztet, aminek ezt a héját szintén szét kell nyitni és benne van egy óriási szőlőszemszerű, fehér, mézédes gyümölcs, aminek az íze legjobban a bodzaszörphöz hasonlít szerintem. Ennél vigyázni kell, mert a közepében van egy elég nagy mag, illetve azt mondják a helyiek, hogy ha valaki ebből a gyümölcsből sokat eszik fájni fog a torka tőle, mivel tartalmaz egy savszerű anyagot. Eddig nekem soha semmi bajom nem lett tőle, pedig Ibunk néha szörnyülködve nézi, hogy majdnem egy kilógrammot megeszek belőle.

Majd uzsi után Botival gyakoroltuk a betűk írását, mivel elkezdték azokat tanulni az oviban. Újabb akadályt kell vennie azzal, hogy még a magyar ABC-t sem tudja, de ő már angolul tanulja. Például az „A”-t nálunk „a”-nak ejtjük, míg az angolban „éj”. Megkértem a tanár nénit, hogy mindig jelezze felém, hogy melyik betűt tanulják, hogy tudjak Botinak itthon segíteni abban, hogy magyarul hogy ejtjük, illetve angolul hogy kell.

Aztán kisétáltunk a tehenekhez, megetettük őket egy kis megmaradt káposztával.

Újra kezdődik a hét. Reggel indulás az oviba, majd miután kitettem a fiúkat irány a Hypermarkt-ba vásárolni, ami 9-kor nyit. Itt Balin minden üzlet sokkal később nyit, mint Magyarországon. Egy-két kisebb üzlet, mint a Bali Deli és a Bintang nyit a legkorábban, 8 órakor :), így a korán kelő fiaimnak kénytelenek vagyunk, előző nap délutánján már megvenni a reggeli süteményét, kiflijét.

Megérkezek a Hyper-be, majd a következő látvány fogad 9:20-kor, minden kapu be van zárva. Fél 10-kor nyíltak meg a bejáratok, biztos egy kicsit elaludtak, vagy a szokásos „jam karet” volt :). Miután bevásároltam, elmentem a Kuta Square-re a Matahari áruházba egy kicsi ruha-turira. Sikerült 60,- Ft/db áron pár pamut zoknit vennem a fiúknak. Majd gyorsan megebédeltem a szomszédos étteremben, ahol rántott tintahalat rendeltem, s utána irány vissza a gyerekekért Sanurba. Bálint pont Marika-val játszott a kertben, aki egy orosz kislány és 2,5 éve él Balin. Ez idő alatt megtanult angolul, indonézül és balinézül is, mivel a baby-sitter nénije balinéz. Nem rossz arány 4 évesen, 4 nyelv birtokosának lenni :). Az anyukája idegenvezető, a szigetre érkező orosz turistákat istápolja. Amúgy az oviba még jár svéd, belga, francia, norvég, japán, indonéz, olasz, német, kenyai, amerikai és persze nem utolsó sorban magyar gyerek is. Ez egy „best mix” ovi :).

A vasárnapunk nyugisan telt. Főztem finom ebédet, fokhagyma krémlevest és rántott csirkecombot, hagymás krumplival. A gyerekek csak úgy tömték magukba a magyaros eledelt.

Délután elmentünk játszóházazni, ahol nem voltunk túl sokáig, mivel elfelejtettük, hogy hétvégén hatalmas gyerektömeg van ott, és szinte minden játékszer foglalt, illetve várni kell rá.

Ma reggelizés és egy kis játszás után elindultunk autóval Sanurba fürdeni és homokozni, a már általunk megszokott helyre. Amint a szabadstrand parkolójába beálltunk, láttuk, hogy ma valami ceremóniára készülnek a szentély körül, ami ott díszeleg a parkolótól nem messze.

Egy sárkányfejet ábrázoló hajószerű készítményt is találtunk, ami elárulta, hogy ma égetéses temetés lesz. Ibunk elmagyarázta, hogy az acél aljú, banánfából készült építménybe helyezik majd bele a halott személyt, majd hatalmas tüzet rakva ezzel a szerkezettel együtt (gázpalackok segítségével) fogják elhamvasztani azt. Míg a hamvasztás folyik, a pap csilingelések közepette prédikál és imádkozik a gyászoló tömeggel.  A hamuból majd kiszedegetik az elhamvasztott személy fogait, ékszereit és pár csontját, amiket beletesznek egy fiatal kókuszdióba, s amivel a közeli hozzátartozók behajókáznak az óceán hullámtörői mögé a végső búcsúra.  Míg a fiaim az apjukkal és Ibunkkal fürdőzött, én távolról figyeltem a készülődést. Pár férfi megépítette a szószéket, ahova majd a pap fog ülni, illetve a ravatalt a halottnak, akit egy magas, erősen feldíszített építményben több férfi fog a helyszínre gyalogosa cipelni, a halotti menet közepén.

Több, szép ruhába felöltözött nő is elkezdte az offeringek (felkínálások a szellemeknek = banánlevélből fonott tálkák, amikbe gyümölcsöket, sütiket, rizst, virágszirmokat, füstölőt tesznek) kirakását a különböző építményekre. Háromnegyed 12 volt, amikor kiderült, hogy a menet 12-re fog erre a helyszínre érni. Ekkor én fogtam magam és rohantam az autónkhoz, hogy mielőtt elkezdődik a ceremónia, kimenthessem azt, abból a parkolóból, aminek egy szűk utca a be- és kijárata egyben, s ha ide betódul a több száz ember, akkor nekünk „se ki, se Besenyő”. A kocsihoz érve szembesültem azzal, hogy a lakáskulcsot sikerült felkapnom, így rohanhattam vissza a partra a másikért. Szerencsére kimentettem az autót, s még nekünk sem kellett (12:15-kor) az utcán kifele haladva a tömeggel szemben átküzdeni magunkat, mert pont, amikor kiértünk a főútra, addigra érkezett meg a menet is.

Ebéd után a fiúk, szinte beájultan estek az ágyba a délelőtti strandolásnak köszönhetően. Míg szundikáltak a Jézuska elvarázsolta a karácsonyfát :).

Este ismét átjöttek barátaink egy kis agytornára, majd éjjel 11-kor – amikor kikísértük őket a motorokhoz – szembesültünk azzal, hogy a kocsink ajtai nincsenek bezárva, sőt a csomagtartó ajtó nyitva van és még a kulcs is benne maradt. :) Bezzeg, ha otthon lennénk, már biztos valaki kölcsönvette volna …… :)

Ez egy szokásos hétköznapi nap volt, semmi érdekes, vicces dolog nem történt velünk. Délután a fiúk fagyiztak egyet, majd játszottak Ibuval, aki annyira belemélyedt, hogy este fél 7-kor indult csak haza, amikor a trópusi eső is elkezdett ömleni. (Így már otthon nem kell majd tussolnia…. :))

Ma Zsolt volt a soros a reggeli fuvarozásban. Útközben az ovi felé a testékszerek volt a téma az autóban. Boti említette, hogy ő már látott valakinek a köldökében egy fülbevaló-szerűséget. Erre apukája elmagyarázta, hogy régen a nők csak fülüket lyukasztották ki, hogy fülbevaló kerülhessen bele. A mai világban, viszont van, aki a köldökébe, az orrába, a nyelvébe is rak piercing-et, ami amúgy a becses neve ezeknek a testékszereknek. Egy rövidebb hallgatás után Bálint megszólalt: „Papa, ugye a Mamának is van lyuka?...” No comment ismét, csak röhögött magában a mondat kétértelműsége miatt. Míg a férjem jókat szórakozott a gyerekekkel, megérkezett a házunkba Eddi. Én csináltam a dolgomat a számítógépen és főztem, de közben azon  gondolkodtam, hogy mindjárt szólok neki, hogy nem kell takarítania mivel minden csillog-villog, Ibunak köszönhetően. Sajnos az elmúlt hetekben történt hazudozásai miatt már más szemmel is nézek rá. S nem szívesen látom a házunkban. A takarítása sem ér sokat (Hideg vizes, mosószeres felmosást végez a trópuson, ahol hemzsegnek a baktériumok, s amin elsősorban a forró víz sokat segítene. Tollseprűvel porol, így a párás levegőnek köszönhető letapadt porréteg, nem tud eltűnni a polcokról. Seperni és felmosni csak ott szokott ahol a papok táncolnak, így van, amikor a gyerekek ágya alatt hatalmas porcicák, hangya- és légy-tetemek, a begurult játékokkal együtt több napig ott hevernek, s csak akkor tűnnek el, amikor Ibunk időközönként rendesen feltakarít.), csak az itt élő emberek megélhetése más és sajnáltam volna, ha a fizetésétől elesik. Viszont ha változás nem fog bekövetkezni, el kell válnunk tőle.

Délután elmentünk vásárolni motorokkal, majd a fiúk esti lefektetését követően nyomtunk egy-két agymozgató Scrable party-t a Szepiékkel.

Az ovis fuvart követően, megettem a Smorgas-ban a fahéjas csigámat és megittam hozzá az erőt adó zöldteát, majd elindultam a Bali Mal Galery-ba ahol a férjemmel volt megbeszélve egy találka, az optikus üzlet előtt.

Már több hete felfigyelt arra, hogy olvasáskor a nagyon apró betűs szövegeket nem tudja elolvasni. Így eljött a napja annak, hogy egy szemvizsgálaton essen át, aminek az eredménye az lett, hogy olvasáshoz 1,25-ös szemüveget kell hordania. Ez már a korral jár… :). Megrendeltük így az okulárét, aminek elkészítését egy hetes határidővel el is vállalták. Míg írták a megrendelőt, Zsolt elmesélte, hogy mielőtt indult otthonról, Eddi megérkezett hozzánk, beütötte a villanyórába az új kódot, majd ismét ünnepségre hivatkozva el is viharzott. Se takarítás, se medence tisztítás…. Ismét nem volt kedve dolgozni, gondoljuk a sok arak iszogatása után, másnaposan nem túl könnyű a munkát elvégezni. Ugyanis pár napja Ibu mondta, hogy mesélte neki Eddi, hogy délutánonként az unokatestvére „kocsmájában” szoktak iszogatni és beszélgetni :(. Szóval nem véletlen volt már az, hogy éreztük rajta párszor a szeszszagot. Sajnos így újabb rosszpontot szerzett nálunk. S Ibu volt az, aki tipp-topp rendet vágott nálunk délután.

Az oviból hazafelé, amikor beszélgetni szerettem volna Bálinttal, hogy mi történt vele az oviban, megkaptam rendesen tőle a magamét, mivel ez a téma pont nem érdekelte: „ Nem beszélek veled Mama, amíg ilyen hülyeségeket kérdezel…„ Szóval így hazafele csak a Botond fiammal társaloghattam…:) Majd hazaérve leültek az asztalhoz és ebédet kértek, mivel az óvodai mai ebéd nem ízlett nekik. Ekkor Bálint újból kinyitotta a beszélőkéjét és a következő okfejtéssel szórakoztatott minket: „Mama, az oroszlánnak milyen erősek a fogai? Olyan erős, hogy a fejünket is le tudja harapni?” „Igen”- válaszoltuk. Erre ő: „Ha leharapja a fejünket és elmegyünk a doktor bácsihoz, az már nem tud minket megjavítani, mert meghaltunk.” :) Erre csak mosolyogva bólogattunk…

Végre süt már reggel is a nap, nincsenek óriási esőfelhők körülöttünk. Ma Zsolt vitte a fiúkat az oviba. Ma lesz az első olyan nap, hogy Ibu csak 11 körül csatlakozik a fiúkhoz az oviban, így szoktatva ahhoz őket, hogy lassan-lassan egyedül járjanak oda, mint a legtöbb gyerek.

Miután a többiek elmentek, megnéztem a számítógépemen a leveleimet, reggeliztem és vártam a motorom bérbeadóját, hogy az ülésproblémámat megoldja. Mégsem megoldás az, hogy egy nylon szatyrot – hol a Carrefour-t, hol a Papaya üzletet reklámozva - rakok az egész ülésre azért, hogy se a Bálint, se az én fenekem ne legyen esővizes az abból szivárgó víztől. Az ember megjött és félóra múlva egy teljesen új üléssel felszerelve hozta motoromat vissza :). Miközben megjött Eddi is, aki egy Potong Rambut-on (hajvágáson) volt túl, és még sikerült két fülbevalóval is szereznie valahonnan magának. Egyszerűen „gyönyörű” látvány volt számomra, aki utálja, ha egy férfi fülbevalót hord. De hát ízlések és pofonok….. Csak mosolyogtam….

Este úgy döntöttünk, hogy ismét elmegyünk Jimbaramba vacsorázni, ahova az idáig a legjobb autóval roboghatunk. Én vezettem és az egész odafele úton áradoztam, hogy én nem gondoltam volna, hogy itt Balin van ilyen állagú kocsi is. De aztán 90 km/óránál előjött ennél is a bibi, mégpedig a jobb első oldala egy kicsit rezonált :(.

Hazafelé jövet, ismét a tehenek az út közepén mászkáltak és ették a közelünkben lévő szálloda szemeteséből épp azt, ami nekik megtetszett. Lelassítottunk és a fiúk lehúzták az ablakokat, mire boci szemeikkel bebámultak a bocik hozzánk :).

Hurrá, ismét óvoda, így lesz újra kis szabadidőnk, amit azzal töltünk, amivel éppen szeretnénk. Reggel a fiúk nem tudták eldönteni, hogy épp melyik Jézuskától kapott ajándékot hozzák magukkal az oviba megmutatni az óvó néniknek. Végül Bálint a Thomas vonatnál, a Botond pedig a Mickey egérnél maradt. S mivel hétfőn én vagyok az ovi járatos, nekem jutott az a kiemelkedően szép feladat, hogy a remek nyikorgós ékszíjjal rendelkező tragaccsal lenyomjam a sanuri távot oda-vissza. Mikor megérkeztünk az oviba, nagyon örültek a fiúknak, és tetszett mindenkinek Bábi új sérója is. Míg mi távol voltunk, addig Zsoltnak is maradt otthonra feladata, mégpedig az hogy intézkedjen, hogy valaki fizessen a villanyóránkra valamennyi Kw-ot, mivel reggel arra keltünk, hogy már csak 7kw-unk van. Mondjuk, lehet, hogy kitartott volna délutánig, mert ismét áramszünet lett 9 óra körül :).

Miután kiraktam az ovinál a fiúkat, elmentem az ebédjüket befizetni a Cafe Smorgas-ba, amit a Boti egyik ovis társának a szülei üzemeltetnek. Majd úgy döntöttem, hogy ott meg is reggelizem, és mit látnak szemeim, van nekik Cinamon Roll-juk (fahéjas csigájuk) amit imádok. Szóval rendeltem egy zöldteát és egy sütit, majd társaságukban megnéztem az email-eimet. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy FÁZOK. Az elmúlt nap.-ok esős időszakai, illetve a felhős, tűző nap mentes égnek köszönhetően, eléggé lehűlt (24 fokra :)) a levegő. Aki hosszabb időt itt tölt Balin, annak hozzászokik a szervezete egy idő után a trópusi időjáráshoz és igen csak fázni kezd 24 fokban. Semmi gond, pulcsimat felvettem és elindultam a Matahari áruházba leértékelt áruk után kutatni.

A Matahari magyarul napot jelent, azt a napot, ami fent van az égen. Szó szerinti fordításban a Mata=szem a Hari=nap (mint a hétfő, kedd…stb). A napnak a szeme a NAP. Ilyen kis cuki nyelv az indonéz. Sikerült is egy rövidnadrágot 620,- Ft-ért, egy klassz pólót 300,- Ft-ért és egy nagyon jó hosszú farmernadrágot 2.000,- Ft-ért túrnom.

A fiúk nagyon jól érezték ma magukat az oviban :).

Délután újabb autócsere következett, mivel az ékszíjasat köszönjük szépen, de nem kérjük. Így kaptunk egy Toyota Taruna-t.

Majd férjem egy újabb kihívással állt elő. Menjünk el kenyeret venni, motorral. Csakhogy az elmúlt napok heves esőzése miatt az utcánkban akkora árvíz volt, hogy szinte a motoron lévő lábtartóig ért a víz. Így először megpróbáltuk az utcánkat a másik irányban elhagyni, hátha a szomszédos úton nincs semmi probléma. De rosszul gondoltuk, ott várt minket a „Velencei-tó”… Nem volt mit tenni, inkább az első verziót választottuk – pedig beülhettünk volna az új, szép kis autónkba is -, szinte nyakunkig felhúzott lábbal átvágtunk a vízen, miközben azon gondolkodtam, hogy milyen jó nagyot tudnánk a Bálinttal borulni ebbe a remek pocsolya vízbe, ha esetleg a nyakban lábbal elveszíteném az egyensúlyomat…. De sikerült :) szárazon megúsznunk.